
Mik zabálják az áramot?
Tény, ami tény: az elektromos áram kultúrájában élünk. Működik-e még valami az életünkben, ami nem köthető hozzá, és fontos számunkra? Persze mondhatni, hogy előtte is volt élet, és ez igaz is.
Tény, ami tény: az elektromos áram kultúrájában élünk. Működik-e még valami az életünkben, ami nem köthető hozzá, és fontos számunkra? Persze mondhatni, hogy előtte is volt élet, és ez igaz is.
Nem mai történet, de mindenképpen tanulságos. Ha másnem olyan szempontból, hogy mit és hogyan ne használjunk egy régi típusú hálózaton. Vagy ha mégis kedvünk szottyan odahaza ily módon a négy fal között egy kis fizetéskiegészítésre, legyünk tisztában azzal, hogy ezek a hálózatok nem erre valók.
Itt vagyunk újra, eltelt megint egy egész hét. Szépen és szerteágazóan sütött a nap a korábbi esők után (amire a kertnek meg mondjuk nagyon nagy szüksége volt). És milyen jó lett volna ezt a napocskát és az általa biztosított sugárzást “munkára fogni”.
Lehet ezért a kijelentésért sokan meg fognak kövezni. Nem gondolom, hogy ördögtől való lenne ez a gondolat. És ha nagyon pontos szeretnék lenni, akkor nem feltétlenül a lakásra gondolok, hanem a méretére.
Ez a dolog úgy fest, hogy a rezsicsökkentés csökkentésének bejelentése óta igencsak megnövekedett azoknak a megkereséseknek a száma, akik teljesítményt szeretnének bővíteni. Napi 4-5 megkeresés
Panellakások esetén sok a tévhit (és egy berögzült valakitől hallottam egy történet) a lehet/nem lehet dolgokkal kapcsolatban. Egyike ezeknek az, hogy szabad-e furkálni? A másik kettő: a vésés és a horonymarás.
A “napelemista kalandok” rendesen csúszik, mert sajnos még mindig nincs itt, aminek itt kellene lennie. A legnagyobb baj ezzel kapcsolatban az, hogy az erre szánt idő ezen a héten letelik. A paneldzsungel ébred, és belevetve magamat a lakótelepek életébe, nem lesz időm ezzel foglalkozni.
Nem lehet elengedni ezt a témát, mert most a fél ország (na jó, inkább talán csak a félnek a fele) ezen pörög. Gyorsan megírom, hol is tart a projektem, hátha segít azoknak, akik éppen dilemmáznak a telepítésén.
Én nem tudom ki hogy van vele, de imádom a munkámat. Bár van olyan része, amit már nem 100% örömmel csinálok (a poros-piszkos feladatokra gondolok elsősorban). De ezekből szerencsére – kiváló helyismerettel és rengeteg knowhow-val rendelkezve, – nincsen már sok, így gyorsan “túl lehet esni rajta”.
Nagyon kemény az élet. Felelősen gondolkodó vállalkozóként pedig, aki több ember megélhetését, és ezáltal több család életét is befolyásolja így vagy úgy, még nehezebb. Egyszerre figyelni arra, hogy jó legyen mindenkinek: munkatársaknak és ügyfeleknek egyaránt