Mielőtt az a vád érne, hogy életveszélyes dolgokat tanítok a gyermekeimnek vagy írok le az internet népének, fontos leszögeznem, hogy ez mindenképpen megtörtént saját tapasztalat! De nem követendő.
Imádom a villanyszerelést, megtaláltam benne azt a kihívást, kreativitást, amiben teljesen otthon tudok lenni. Folyamatosan egyre mélyebb és mélyebb “bugyraiba” süllyedek, és egyre jobban és jobban érdekelnek a részletek. És hát van mit tanulni…
Nehéz dolog, szinte lehetetlen megfelelni mindenkinek. Fontos a mások véleménye, ez tagadhatatlan, s ez bizony hatással van a mindennapjainkra is.
Dübörög az építőipar, csúcsra járatva az ehhez kapcsolódó szolgáltatói szektor, szakemberhiány, áremelkedés. Lépten nyomon ezt halljuk az elmúlt időszakban. Van aki csak olvassa, van aki a saját bőrén tapasztalja.
Kezdetét vette a felkészülés, aminek fontos része volt egy teszt, amit a hétvégén el is végeztünk. Nevezetesen: hogy bírjuk-e a bezártságot együtt egy icipici helyen, és hogyan élünk túl pár napot az otthon kényelme nélkül.
Nem is olyan régen szereltünk egy itthon eléggé ismert (és talán picit túlárazott) márkájú érintőkapcsolót, és a kollégámban felmerült a kérdés (ő viszonylag “friss hús”), hogy ez vajon hogyan működik.
A múlt héten a nagy melegben tapasztaltam meg ezt, eddig még hasonlóban nem volt részem. A nagy melegben a telefonom egy konferencia beszélgetés közben egyszer csak azt mondta: ÁLLJ!
Egy kedves barátom tapasztalataiból merítve írok most. Ő tette fel kérdésként, és jutott arra a következtetésre, hogy napjainkban az emberek legnagyobb problémája: hogy internet legyen.
Közvetlenül a napelemes cikk megjelenése után címlapra került a paneldzsungelekben felszerelt klímákról szóló cikk is, ami szintén félreértésekhez vezetett. Bár korántsem olyan szinten, mint a másik.
Hát igen… kikerülni az Index címlapjára a blog.hu-n keresztül, a kitartó munka eredménye. Mindenképpen hízelgő, a hiúságomat is legyezgeti. Csak hát… nos igen. A jó szándék ellenére is olykor néhányan darabokra szedik az embert.