Ez most nem egy csöpögős love-story lesz, és még csak arról sincs szó, hogy a szerelmemet, életem párját egy panelház környékén ismertem meg. De ezer szállal kötődöm a nagy szürke tömbökhöz.
Hát tudod, ültem a kocsiban, és sírni lett volna kedvem. Megint egy hívás, megint egy leendő ügyfél, megint egy lakás. Újra ajánlásból. És simogatja a lelkemet, hogy “annyi jót hallottam rólatok”, “annyi jót olvastam”, és “megnéztem minden videót”. “Mikor tudsz eljönni felmérni?”
Ez teljesen pontosan így hangzik: 1 hét pihenés, 1 nagy lakás, 3 szakember, 3 munkanap. S hogy mit is jelent ez villanyszerelő nyelven? 1 hét pihenés után feltöltődve, 1 nagy 70 négyzetméteres lakást 3 kiváló munkásember 3 munkanap alatt profin “készre huzalozott”.
Az elmúlt időszakban (de előtte is jellemző volt) kettő kérdés mindig felmerül azokban a párokban és családokban, akik panellakást vesznek vagy újítanak fel. Az egyik a konyha elrendezésének kérdése. Kevés olyan panellakás van, ahol a konyha tágasnak mondható, és akár még ebédelni is lehetne benne.
Valószínű, hogy sokan nem tudjátok, de életemnek egy jelentős szakaszában orvosnak készültem (pontosítok: az szerettem volna lenni). Bár ez az álom bizonyos okok miatt nem valósult meg, de analógiával élve mégiscsak része lett az életemnek: lakások elektromos hálózatát, „érrendszerét” gyógyítom.
Jó, ezt azért nem úgy kell elképzelni, hogy én most ezután teszthorgász leszek vagy ilyesmi, és ontom magamból a különböző horgász videókat. Úgy hiszem, ez komoly vállalkozás lenne, sok idő és energiabefektetés, amire nem nagyon van akarat bennem.
De nem ám! Idehaza csak bizonyos körülmények között kötelező, de ha én lennék felelős ezekért a dolgokért, akkor minden autóban, és minden háztartásban előírnám a tartását. (Barátomtól tudom, hogy még a kisebb lajstromszámmal rendelkező vitorláshajókon például kötelező!).
Ami biztos, hogy jelen pillanatban az elektromos energia kultúráját éljük. Ez az én gondolatiságomban azt jelenti, ha áram nincs, semmi nincs. Szörnyű, de ez van.
A villanyszerelő – főleg a korán kelő típus, mint én -, nagyon szereti a kávét. És ha a hajnali kávéfőzés lehet egy olyan rituális szokás, amit a család férfitagjai egymásnak örökítenek, akkor ez nálunk hagyománnyá érett.
Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok! Így az utolsó naphoz érkezve remélem mindenki kipihente magát a locsolkodásra, és újult erővel öntözi meg a környezetében élő hölgyeket, hogy el ne hervadjanak.