Meg kell vallanom, hogy nagyon szeretek panellakásokban dolgozni. Mióta kialakítottam a rendszert magam körül, és megküzdöttem minden démonunkkal (például a hosszúra nyúló csendespihenők kieső óráival),
Ez most nem egy csöpögős love-story lesz, és még csak arról sincs szó, hogy a szerelmemet, életem párját egy panelház környékén ismertem meg. De ezer szállal kötődöm a nagy szürke tömbökhöz.
Szeretem az emlékeimet, és szeretek elmerengeni rajtuk. Nem, ezek nem a “mi lett volna ha” típusú emlékek. Ezekben nem igazán hiszek, úgy gondolom elvonják a figyelmet a jelenben megteendő dolgokról.
Nem panaszkodhatom, az élet szeret. Azonban olyan mérvű nyomás nehezedik rám az elmúlt időszakban, amit nagyon nehéz jól kezelni. Egyik napon bevillant az érzés, hogy én bizony már átéltem ezt!
Érdekességként gondoltam közzétenni a múlt héten ezt az írást, de sajnos nem mehetünk el szó nélkül mellette. Ezért megérdemel egy hosszabb cikket.
Az elmúlt év vége, és az idei év egyértelműen a “lakott” lakásokról szól. Hogy mások is így hívják-e, azt nem tudom, de nálunk ez a szó jelenti azt a típusú felújítást, amikor a tulajdonosok “benne laknak” az ingatlanban.
Ezek a szomszédok nem azok a szomszédok, akik ott laknak mellettünk! Ezek a szomszédok a csupa nagybetűs SZOMSZÉDOK. Emlékeztek még?
A Starship múlt heti “repülésének” apropóján jutott eszembe, hogy merre is tartunk. És hogy ezt különböző mesékben már elénk tárták korábban. Hogy egy mese valóban megváltoztathatja a világot? Nem biztos, de az fix, hogy ezekkel a történetekkel az akkori gyerekek fejében elültették a gondolatokat, hogy a jövőben mire kell fókuszálni.
Beszédes név: KUP, mint kupak; O, mint okosan; FIX, mint fixál, összeköt. Beszédes név. Lenne. Sok helyen olvasom, hallom, de nem így hívják igazából. Bár a lényegen azért ez nem változtat.
Hogy kisgyerekként volt-e már affinitásom a villanyszereléshez? Hát hogyne! Hiszen villanykörte formájú fejjel születtem, csörgő helyett csípőfogóval játszottam, és még az óvodában is csavarhúzó volt a jelem!