Érdekes időszak előtt állunk. Vagyis hát benne élünk. Figyelemmel kísérem a változásokat, de néha még nekem is túl gyors a tempó. Pedig hát az Y generáció tagjaként azért részben már részesei voltunk ennek.
Az idáig vezető utat mindenképpen végigkövettük: ki közelebbről, ki távolabbról. És most itt van velünk, és elkezdjük használni. A technológiai fejlődés, a virtuális világok felépítése mind-mind komoly lehetőségek. Ha okosan sáfárkodunk az erőforrásainkkal, bizony mindez akár hasznunkra is lehet.
Mondjuk nem igazán látom, hogy mikor fogok virtuálisan villanyt szerelni, de valószínű nem is ez lesz a jövőm. Miért? Mert minden modern elektromos ketyere, berendezés és maga az egész virtuális világ energiával működik. Villamos energiával, amit pedig termelni és továbbítani kell.
Amikor a jövőben várhatóan megszűnő és a helyettük kialakuló új foglalkozásokról olvasok, egy kicsit mindig megnyugszom: jó lóra tettem. Majdnem azt mondhatom: amíg lesz villany, a villanyszerelés is örök. Hiszen, ahogy a szakmában mondani szokás, “dróton dzsal a petró”, és valakinek majd mindig értenie kell hozzá.
Addig is, amíg kialakulnak az új dolgok körülöttünk, mi kiaknázzuk az új területek adta lehetőségeket: “Várj egy picit, visszahívlak! Felmegyek a tetőre, ott jobb a térerő!”. És pár pillanat, és HOPP, már bent is vagyok a virtuális irodámban.
