Várj egy picit, felmegyek a tetőre

Várj egy picit, felmegyek a tetőre

Érdekes időszak előtt állunk. Vagyis hát benne élünk. Figyelemmel kísérem a változásokat, de néha még nekem is túl gyors a tempó. Pedig hát az Y generáció tagjaként azért részben már részesei voltunk ennek.

Az idáig vezető utat mindenképpen végigkövettük: ki közelebbről, ki távolabbról. És most itt van velünk, és elkezdjük használni. A technológiai fejlődés, a virtuális világok felépítése mind-mind komoly lehetőségek. Ha okosan sáfárkodunk az erőforrásainkkal, bizony mindez akár hasznunkra is lehet.

Mondjuk nem igazán látom, hogy mikor fogok virtuálisan villanyt szerelni, de valószínű nem is ez lesz a jövőm. Miért? Mert minden modern elektromos ketyere, berendezés és maga az egész virtuális világ energiával működik. Villamos energiával, amit pedig termelni és továbbítani kell.

Amikor a jövőben várhatóan megszűnő és a helyettük kialakuló új foglalkozásokról olvasok, egy kicsit mindig megnyugszom: jó lóra tettem. Majdnem azt mondhatom: amíg lesz villany, a villanyszerelés is örök. Hiszen, ahogy a szakmában mondani szokás, “dróton dzsal a petró”, és valakinek majd mindig értenie kell hozzá.

Addig is, amíg kialakulnak az új dolgok körülöttünk, mi kiaknázzuk az új területek adta lehetőségeket: “Várj egy picit, visszahívlak! Felmegyek a tetőre, ott jobb a térerő!”. És pár pillanat, és HOPP, már bent is vagyok a virtuális irodámban.

Villany Péter

Villany Péter

Legutóbbi írások

Villany Péter

Az ügyfél nem gyóntatópap

Van egy nagyon kedves ismerősöm, aki nem olyan régen felhívott. Megkérdezte, hogy esetleg tudok-e számára munkát. Elmesélte, hogy az elmúlt időszakban nagyon nehéz az élete, egyszerűen eltűntek az ügyfelek.

Villany Péter

Ionizáló hajszárító – az érzés, amikor megvág az áram

Talán sokan ismerik azt az érzést, amikor hajszárítás után a csaphoz, vízhez vagy szinte bármilyen tárgyhoz hozzáérve csípést érzékelünk egy pattanó hang kíséretében, és elrántjuk a kezünket? Ugyanez tapasztalható néha a bevásárlókocsin is.