Még kicsit visszatérve a tegnapi napelemes-leállításos írásomra, illetve azt ezt ihlető podcast-re, egy fontos dologgal találkoztam. Teljesen “véletlenül” dobta fel az egyik közösségi médium a régi bányász vasutakhoz tartozó kiállítást.
A lényeg egyébként az, hogy a tegnapi írásban említett idősebb szakember egyértelműen állást foglalt a szénerőművek mellett. (jól olvastok: SZÉN és nem szél, még ha az autocorrect ki is akarná javítani) Nézőpontja szerint az ország egyetlen saját tulajdonú energiatermelő forrása a hazai kőszén.
Olcsóbbnak és gyorsabbnak gondolja lignit erőművek építését, és a kitermelés beindítását.
Itt mondjuk volt a gondolatmenetében egy általam nehezményezett kijelentés: sajnos nincs munkaerő, nincs aki lemenjen a bányába a szénért. Tehát hiába ez lenne a megoldás, ha több fronton is problémás a dolog, és emiatt több szempontból is kivitelezhetetlen.
Miután ezt így megtárgyaltam négyszemközt önmagammal (szemüveges vagyok), néhány percen belül már jött is a bejegyzés: “Borbála napi megemlékezés a Bányász emlékműnél
Pilisszentivánon”. Hopp, no ez érdekes. Gyors keresés: Solymár bányászat.
“A Solymár-akna a Pilisi-szénmedence Nagykovácsi, Pilisszentiván, Pilisvörösvár és Solymár közigazgatási területe alatt elterülő szén mezejének egyik jelentős szénbányája volt” […]
“A Pest megyei Pilisszentiván térségében először 1849-ben találtak barnaszenet, s a következő években meg is indult a rendszeres szénbányászat a térségben. Az 1890-es évek végén egy gazdag szénlelőhelybe mélyítették a község külterületén az Erzsébet-aknát, amely egészen az 1920-as évekig bőséges széntermelésre biztosított lehetőséget.” […]
“A pilisi szénbányászat néhány évvel a háború után lendült fel ismét, a Jóreménység-altáró 1948-as megnyitásával; az altáróhoz a rakodó pályaudvar felső rakodószintjétől építettek ki 500 milliméteres nyomközű, villamosított kisvasutat. […] A vonalon a Ganz Vagon- és Gépgyár által gyártott, görgős rúd áramszedővel ellátott, 550 volt egyen feszültséggel üzemelő mozdonyok végezték a szénszállítást.”
Magam sem gondoltam volna, hogy kőszén lelőhely környékén élünk. Szerencsére gazdagon vannak dokumentálva (képekkel és leírásokkal) az egykori bányászati tevékenység nyomai. Érdemes lesz ilyen szemmel is sétálni, túrázni a környéken, hogy a még meglévő és el nem tüntetett nyomokat megnézhessük.
