Be kell vallanom, hogy az év első hetében furcsa érzéseim voltak. Ennek elsősorban két oka volt. Az egyik az én lelki békém, a másik azok a válság jelek (bár lehet inkább visszaesést mondanék), amik mellett nem mehetünk el azért szó nélkül.
Az a helyzet, hogy az elmúlt év ragyogóan sikerült mind szakmai, mind emberi szempontból. Megtaláltam azt az utat, amit ennek kis cégnek járnia kell. Berendezkedtünk a hirtelen változások kezelésére, sokféle lehetőséget dolgoztam ki a jövőnk biztosítására. Tisztában vagyok vele, hogy nincs 100% biztonság a rajtunk kívülálló okok ellensúlyozására, mert bármikor történhet bármi.
De megnyugvással tölt el a gondolat, hogy léteznek és tesztelhetünk mélységében olyan megoldásokat, amik segítenek. És természetesen nem szabad elmennem szó nélkül amellett, hogy olyan emberekkel dolgozhatok együtt, akik nagyon magas szinten képviselik azt a minőséget, amit számomra a villanyszerelés jelent.
A lelki békém tehát sikeresen megőrződött, sőt olyan szinten eresztettem le az év végére és az ünnepekre, hogy csak na. Az első olyan év volt, hogy mindent igazán lezártunk, és már a közvetlen ünnepi készülődés is nyugalomban telt. Talán már túl idillikusan is, de jól esett és kellett nagyon.
Ebből csöppentem bele aztán a január első heti valóságba: körülöttem panaszáradat hegyek.
Szóval most, hogy lassan eltelt egy hónap, még reálisabban látszanak a folyamatok. Ami biztos, hogy ahogy 2022-es év második felétől, megint csak relatív rövid távra lehet pontosan tervezni. (A hangsúly a pontosan szón van.) És a változásokra fel kell készülni, lehet, hogy lesznek (gondoljunk csak bele, mennyi minden történt “villany” fronton az elmúlt évben).
És hogy mit hoz a jövő? Kíváncsian és felkészülten várom.
