Hihetetlen tempóban zajlanak az események felénk, és úgy hiszem a nyári meleg ellenére csúcsra van járatva a gépezet. Egyik napon bevillant az érzés, hogy én bizony már átéltem ezt!
Ezen kalandom körülbelül sok évvel ezelőtt történt, amikor elkezdtem behatóbban foglalkozni a villanyszereléssel. Adta magát a lehetőség, és én szoros kezekkel megragadtam … a vésőgépet pedig főleg.
Merthogy bizony – az új és régi kollégáknak is mindig el szoktam mondani – én 3 évig szinte csak véstem. Komoly fizikai munka volt. Pláne úgy, hogy hajnalban még réteseket is szállítottam. Hajnali 3:30-kor keltem, “körbeszaladtam” a boltok között a sütikkel.
7:30 körül általában pedig már a lakásnál voltam. Délelőtt-délután véstem, ragasztottam, kábeleket fektettem, és ez ment hétfőtől péntekig. Mikor hazaértem, leültem egy székre, és szinte elaludtam. Matyi fiam ekkor született, és néha a babzsákokon terültem el, miközben ő ugrált rajtam.
Na akkortájt éreztem azt, amit most.
Emlékszem, hogy feszegettem a határaimat, és hogy ezt az időszakot egy komoly döntés és változás követte.
Vajon így lesz ez most is?
