Hogy a határidők mennyire rugalmasan kezelendők egy nagyobb építkezésen, az eddig sem volt titok számomra. Ki ekkor jön, ki akkor amikor tud, csúszás van… de hogy korábban történjen minden? Na ez nagyon furcsa… de nézzük az elejéről:
Minden úgy kezdődött még májusban, hogy a cél augusztus közepe. Ez volt az az időpont, amire kényelmesen azt tudtam mondani, hogy ebben a formában, ebben a felállásban biztonsággal vállalni tudom.
Aztán az alapok készítésekor néha 20-an is voltunk az építkezésen. S mivel látványosan jól haladt minden, a második héten már július 31-e lett az átadás dátuma. Ami nem volt akkora probléma, mert a tervek szerint a szerelések idejei úgyis ide estek.
Aztán múlt hét szerdán, mint derült égből villámcsapás: új határidő: július 20! Mély levegő, kifúj, mély levegő, kifúj, mély levegő, kifúj. Elmorzsoltam magamban néhány nyomdafestéket nem tűrő kötőszót, és hümmögtem becsülettel.
Tragédia nincs, de azért így egy kicsit nehezebb a helyzet, és sajnos be kell áldozni néhány vasárnapot. A jó oldalát nézve, ezeken a napokon rajtam kívül aztán tényleg senki nincs, és így a haladás is számottevőbb.
