Kis zavart éreztem az erőben az elmúlt pár hétben. (Igen, sok Star Warst is néztünk, ez is tény.) Nagyon nehéz időszak volt, de azt hiszem mindenkinek. És még nincs is vége.
Semmi esetre sem szeretnék pánikot kelteni pláne, hogy nincs ráhatásom a dolgok menetére. A legtöbb, amit tehetek ebben a helyzetben, hogy aki hozzám/hozzánk fordul segítségért, azt meghallgatjuk, és a megfelelő irányba fordítjuk.
De amikor ez az egész már komolyan elindult egyfajta lelkisegély szolgálat irányába, és egyszerűen túl sok hívásom érkezett… na akkor bepánikoltam. Egyszerűen annyi hívás érkezett, annyi ember szeretett volna sokáig beszélgetni velem, hogy nem maradt idő a saját feladataimra.
Utólag látom, hogy az én hibám, mert tudatosabb kommunikációval hatékonyan meg lehetett volna oldani ezt a szituációt. De elérkezett aztán egyik szerda este az a pont, amikor gyorsan cselekedni kellett.
Fogtam magam, és levettem a telefonszámomat minden olyan helyről, ami kapcsolatban volt a teljesítménybővítés témakörével.
És voálá…
A másnap már csodálatosan csendesen indult. Egészen délig…
Akkor egyszer csak újra csörgött a telefonom nagyjából fél óránként. Olyan volt az egész, mintha valaki mégis megtalálta volna a számomat, és ezután továbbadta volna mindenki másnak is.
Egy szó, mint száz és tapasztalat: az internet korában sokáig nem sikerült elbújni, úgyhogy telefonszámok vissza, és marad a hatékony kommunikáció.
