Igazán örömteli tud lenni, amikor végre elérkezik az idő a felújítás során, hogy megvásároljuk a konnektorokat és a kapcsolókat. Mert ez azt is jelentheti, hogy hamarosan költözhetünk.
A konnektoroknak (szakmai nyelven: csatlakozó aljzatoknak) számos szabálynak kell, hogy megfeleljenek gyártásuk során, ami elsősorban a biztonságunkat kell szolgálja. Egyik ilyen sarkalatos pont a vezeték csatlakoztatása a dugaljba.
Csavaros csatlakozásnál egy csavar és egy alátét kombinációja közé szorítjuk a vezetéket, kézi vagy gépi erővel csavarozva. Megvan adva az a megfelelő erő (ún. nyomaték), amivel meg kell húzni, hogy az optimális eredményt érjük el.
Rugós bekötés esetén a csatlakózóba csak bedugjuk a „csupasz” vezeték véget, és gyakorlatilag kész is. Ebben a rugó szorításával működő fém elemek végzik el a vezeték szorítását.
Az utóbbi gyakorlatilag „gondozásmentes”, míg “hagyományos” társát évente érdemes újrahúzni, illetve ellenőrizni a csavarok állapotát.
És hogy melyik a jobb? A rugós bekötés jelenleg megbízhatóbb, kisebb a hibalehetőség. És nem elhanyagolható az sem, hogy gyorsabb és tisztább vele dolgozni.
