Munkáltatóként meg kellett tanulnom, hogy nagyon fontos, hogy jól érezzük magunkat a munkahelyen. Nemcsak én, hanem a kollégáim is. És nem elsősorban arra gondolok, hogy csocsóasztalt viszek be a lakásba. Mondjuk vidám lenne ebédszünetben élőben streamelni a Festők vs. Panelvillanyszerelők meccset.
Nagyon fontos a jövőbeni együttműködésünk szempontjából, hogy milyen a személyiségünk. A miénk adott (főleg az enyém), így olyan emberek érzik jól magukat velünk (és mi is velük), akik hasonlóak hozzánk.
Ez nem azt jelenti, hogy úgy kell viselkedni és gondolkodni, mint én, hanem azt, hogy bizonyos alapvetésekben meg kell, hogy egyezzünk. Ezért a próba hétnek, és ideális esetben a próba heteknek kialakult egy rendszere nálunk, amin mindenkinek végig kell mennie.
A napi munka mellett a mély vízbe dobott kolléga személyisége, rátermettsége és affinitása is előtérbe kerül. Ez nagyon fontos információ számunkra, és felbecsülhetetlen visszajelzés rólunk is a jelentkező részére a további munka szempontjából.
Ugyanakkor az első próbahét végére megismeri a munkafolyamatokat, a rendszer legalapvetőbb elemeit, és el tudja dönteni, hogy szeretne-e még jönni.
Durva, de igaz: egy hét bőven elég, hogy képbe kerüljünk (mind mi, mind a kolléga jelölt), és megtudjuk, hogy lesz-e folytatás.
