Muffin reggeli az új párizsis szendvics

Ha esetleg szoktál korán a pékségbe vagy a sarki kisboltba, esetleg nagyboltba járni, akkor biztosan találkoztál a “munkások” hadával. Ez általában nagyobb építkezések közvetlen környezetében, vagy a város szélén található nagyobb áruházak környékére jellemző.

Gyakran megesik, hogy a kora reggel engem is bent talál egy-egy ilyen helyen a többi jó munkásemberrel egyetemben. Ilyenkor jól megnézem, hogy ki mit vesz magának. Néha bizony különcnek is érzem magam, amikor kiteszem a szalagra a vizet és gyümölcsöt.

Mert rajtam kívül kivétel nélkül mindenki vesz magának egy nagy üveg üdítőt. Ki drágábbat, ki olcsóbbat. Mindenki vesz magának valamilyen előre csomagolt felvágottat kenyérrel vagy egyéb péksütivel. És mindenki vesz magának 1-2-3 energiaitalt.

Ez utóbbi sosem hiányzik!

Emlékszem egyébként, amikor még apuval jártunk dolgozni, sokat mesélt erről. És ez a szokás, hogy vesz zsömlét meg párizsit hozzá, nála is megmaradt. Visszagondolva egyszerű volt enni és ez minden boltban kapható volt. Még a sarki panel miniben is.

A pékségek, a töltött kiflik és egyéb nyalánkságok megjelenésével ez javarészt megszűnt, de nem tűnt el teljesen. Bár be kell vallanom, hogy egy ideje már nem járok boltba hajnalonta, hozok mindent itthonról.

Legutóbb például Kati csodálatos sütőtökös-kávés muffinját reggeliztem.

A kellemesen meleg panellakás ablakából nézem, hogyan tépi a viharos hideg szél a fákat, miközben az édesen ébresztő muffint majszolom…

Kettő az egyben: kávé és reggeli, nálunk ez az új divat.

Villany Péter

Villany Péter

Legutóbbi írások

Villany Péter

Nagyon durva a munkatempónk

“Megkaptam” már többször is, és értetlenül állok ezen kijelentés előtt. Szinte folyamatosan piszkálnak vele és kérdezik: minek “hajtunk” ennyire?

Villany Péter

Te is úgy táncolsz, ahogy fütyülnek?

A múlt heti festős sztori írása közben gondolkoztam ezen, majd közvetlen utána egy pólófelirat jött szembe a neten. Véletlenek ugyebár nincsenek, így hát írnom kell róla, hogy miért is nem hallgatunk zenét munka közben.

Villany Péter

„Rázd meg, rázd meg, rázd meg jól a…”

…a fát”. Vagy a festőt. Ez a történet is régi (persze ez viszonyítás kérdése), és még pályafutásomnak nagyon az elején játszódott. Akkor még sokszor úgy gondoltam, hogy biztosan én rontottam el valamit, vagy az általam kivitelezett dolgokkal van probléma.