Ki korán kel, aranyat lel?

Fú de utáltam ezt a mondást! Kisiskolásként még nem érintett, de gimnazistaként már nagyon is.

Fú de utáltam ezt a mondást! Kisiskolásként még nem érintett, de gimnazistaként már nagyon is. Akkoriban tudtam értékelni, hogyha nem kellett hajnalban kelnem, mert el kellett érnem a buszt, amivel a városba jártam suliba.

Aztán ez életem úgy alakult, hogy szállítómunkás emberként jó korán kellett kelnem. És minél több munka volt, annál korábban. Úgy emlékszem, hogy már eleinte sem okozott gondot a felkelés (igaz ez korai fekvéssel jár együtt), és imádtam az üres utcák és a hajnali, ébredő város forgalmát.

Miután a fő tevékenységem a villanyszerelés lett, itt is megjelent a korán kelés, illetve tovább folytatódott, csak kicsit későbbre tolódott. Mert az az igazság, hogyha be szeretnék érni a városba, bárhova értelmes időben, akkor van egy időintervallum, amikor el kell indulnom. Ha nem sikerül, akkor nagyon durván kitolódik ez az idő.

Mondok rá egy példát: ha elindulok 6 órakor, akkor adott helyre kényelmesen odaérek 30 perc alatt. Azonban volt olyan 7:30-as indulásom, amikor ugyanoda másfél (1,5!) óra volt az utazás. Ez azért tetemes különbség.

A korán kelésnek emellett az a pozitív hozadéka is megvan, hogy ilyenkor a hajnali órák csak az enyémek. Amolyan rövidke énidő, ami kimondottan fontos a rohanó világban. Ilyenkor – bár az idő rövid – mégis rengeteg dolog intézhető, átgondolható, megtervezhető. Nagyon szeretem.

Cserébe viszont az estéim többnyire “kukák”: a gyermekeimmel fekszem, és alszom el én is. Az esti mese nekem is az egyik kedvenc utolsó napi tevékenységem, de utána máris “fellőtték a pizsamát”.

Villany Péter

Villany Péter

Legutóbbi írások

Villany Péter

Nagyon durva a munkatempónk

“Megkaptam” már többször is, és értetlenül állok ezen kijelentés előtt. Szinte folyamatosan piszkálnak vele és kérdezik: minek “hajtunk” ennyire?

Villany Péter

Te is úgy táncolsz, ahogy fütyülnek?

A múlt heti festős sztori írása közben gondolkoztam ezen, majd közvetlen utána egy pólófelirat jött szembe a neten. Véletlenek ugyebár nincsenek, így hát írnom kell róla, hogy miért is nem hallgatunk zenét munka közben.

Villany Péter

„Rázd meg, rázd meg, rázd meg jól a…”

…a fát”. Vagy a festőt. Ez a történet is régi (persze ez viszonyítás kérdése), és még pályafutásomnak nagyon az elején játszódott. Akkor még sokszor úgy gondoltam, hogy biztosan én rontottam el valamit, vagy az általam kivitelezett dolgokkal van probléma.