Az utóbbi időben egy kicsit kibillentem az egyensúlyomból. Én egy olyan pali vagyok, aki szereti megtervezni a dolgait előre, és szereti azokat pontról pontra precízen végrehajtani.
Ezt tanítom a kollégáimnak is, még akkor is, ha tudom, hogy ezt néha feleslegesnek és nyűgnek élik és ítélik meg. Sajnos időnként én is beleesem abba a hibába, hogy az önteltségem (amit az évek és a tapasztalat táplálnak) miatt elhiszem, nekem már enélkül is megy. Természetesen ilyenkor történnek a legnagyobb pofára esések, és a rövidebb-hosszabb túlórák.
Nincs ez másként a közlekedésben sem. Félig vidékiként a budapesti közlekedés mondjuk mindig is a vesszőparipám volt, de jó tervezéssel általában ki lehet iktatni a késéseket. Általában minden napom előre megtervezett, órára pontosan lebontva.
A reggeli és napon belüli utazás ugyanúgy előre tervezve van (ráhagyással), minden távolság navigációs appal ellenőrizve. Sokat tud segíteni a mai technológia, ha okosan használja az ember. A napközbeni indulások előtt mindig újra ellenőrzöm az útvonalat és a forgalmat, így biztosan lehet tudni az esetleges lezárásokról.
Természetesen vannak vis maior szituációk, de azért ezek száma egy adott éven belül is elenyésző. Sokat köszönhetek ez ügyben a hajnali kiszállítói múltamnak, ahol a hatékonyságot az előre meghatározott útvonallal akár a duplájára is lehetett növelni.
