Amiatt is jó lelépni egy teljes hétre az országból és az addigi életedből, mert amikor visszajössz, akkor egyrészt teljesen tele leszel másfajta élményekkel. És így vár az itthoni lét.
Másrészt pedig, mivel okosan nem terveztem a visszaérkezés hetére semmi komolyat, csak egy lakásfelújítást, a hétvégén végzendő adminisztrációs, számolós és egyéb villanyszereléshez kapcsolódó feladatok is a nullához konvergálnak (a nullához tartanak).
Úgyhogy a család nagy örömére lehetett sütögetni (mondjuk inkább füstölés lett belőle a szomszéd legnagyobb örömére, lesz mit gyakorolni a nyáron – bár a hús kiváló lett!).
Majd el kellett ültetni a fiú homoktövist. Úgy biza, merthogy a lány homoktövisek elnyomták a másik fiút, aki eredetileg a hárem őrzője volt.
Így most őt jóval arrébb helyeztük el, hogy a szomszéd tujákkal szimbiózisban vágjon neki a kerti létnek. Ennek technológiai okairól a párom tudna sokat mesélni. Egyébként a homoktövis “csajok” látványosan jól érzik magukat a bőrükben.
Miután ezt a fiammal gyorsan elintéztük, maradt idő a málnákat is simogatni. Ezt mondjuk már a lányommal csináltuk, mert neki volt türelme a füveket egyesével kihúzogatni a málnabokrok aljából. Igazi pepecs munka, de a növény nagyon szereti, és sok finom gyümölccsel hálálja meg.
Legnagyobb örömömre az Őrhalomból elhozott – ott már több mint 30 éve gyökérről szaporodó – málna is megtalálta helyét. Tavaly érkezett, és bár hozott gyümölcsöt, de gyorsan le is száradt. Idén viszont tőből gyönyörűen kihajtott, és remélem sok nagy szem nő majd rajta.
