„Jól van az úgy, majd megszokjátok”, avagy ügyfélkezelés „felsőfokon”

Nagyon ritkán foglalkozom azzal, hogy más munkáját megítéljem, és még ritkábban megyek más munkáját befejezni, átalakítani vagy kijavítani. Ennek elsősorban emberi okai vannak: nem szoktam szidni senkit sem. Mindennek megvan az oka, az én feladatom pedig nem a minősítés, hanem a villanyszerelés.

Másodsorban az a helyzet, hogy az alap szabványok és szabályok betartásával a “játéktér” igen tágas. Máshogy gondolkodunk, máshogy tervezünk, és ezáltal máshogy gondolt hálózataink lesznek. Bár némi áttekintés után – ha valóban be vannak tartva az alapvető játékszabályok! – szinte tudsz mindent, hogy ki kivel és „hogyan van gondolva”. Ez hol hosszabb, hol rövidebb idő.

Harmadsorban, de ez az ami a legfontosabb: aki utoljára nyúlt hozzá, azé a felelősség! Emiatt, ha kezdésként átnézed tüzetesen a hálózatot, és leteszteled ahogyan kell, akkor az majdnem annyi idő, mintha te csináltad volna a felújítást. Emiatt pedig ugyanannyiba is kerül. És ez bizony, hogy költőiek legyünk, kicsapja a biztosítékot rendesen, de megértem teljesen.

Amikor ritkán mégis egy-egy régi ügyfél kérésére kimegyek megnézni egy félig vagy úgy-ahogy kész hálózatot, akkor találkozom a “legvadabb” dolgokkal. Már emiatt is megérné minden helyzetben megtekinteni a helyszínt (lehetne külön videós csatorna erről). Olyan sztorik vannak néha…

– Bocsásson, hogy megkérdezem, de most itt sok minden már nincs hátra, és ezt a plusz klímakiállást az eredeti villanyszerelő tuti gyorsabban meg tudja csinálni. Mire felfedezem a csöveket meg minden… mi lett vele? – kérdeztem.

– Hát Péter, hogy is mondjam. Jó ember ő, csak hát olyan szeleburdi. Összetör ezt azt, megkarcol dolgokat, és hát úgy döntöttünk a fiammal, hogy inkább nem hívjuk őt többet – érkezett a válasz.

– De tényleg ennyire problémás? Én így ránézésre nem találtam hibát a szerelésben, színek jók, elosztó szép… – jegyeztem meg.

– Áh, Péter, kértem őt, hogy a lépcső alján és tetején is lehessen kapcsolni a világítást. Erre most csak fent lehet. De cserébe a fenti szobát lehet lentről is. Mintha kicsit zavar lenne a fejében.

– De miért nem lehet megkérni, hogy javítsa ki? Neki gyorsabban is menne, és hát végül is az ő munkája…– erősködtem tovább.

– Valahogy mindig kidumálja. Erre most azt mondta, hogy neki is így van otthon, és hogy „jó van ez úgy, majd megszokjátok”.

(A történet majdnem teljes egészében a képzelet szüleménye. Bármiféle egyezés valós eseményekkel és személyekkel csupán a véletlen műve. Ja, nem.)

Villany Péter

Villany Péter

Legutóbbi írások

Villany Péter

Jákob lajtorjája

Gondoltam keresek egy rövid vagy hosszú videót arról, ahogyan egy Jákob nevű villanyszerelő bemutatja az általa használt létrát. És ezzel a poénnal felvezetem a mai érdekességet. De a sok tartalom között ilyet pl. nem találtam.

Villany Péter

Tulipános házak

Ha azt mondom Paks biztosan mindenkinek az atomerőmű jut elsőre az eszébe. Kinek a Paks I., kinek a Paks II., vérmérséklet függvényében, de mindenképpen erről lett híres a város elsősorban.

Villany Péter

Áramok harca

Döbbenetes, hogy már az 1880-as évektől használunk irányítottan elektromos áramot. Akárhogy is számolom maholnap ez bizony 150 év. Hihetetlen, és egy kicsit felfoghatatlan is, hogy ennyi idő alatt hova jutottunk el vele, és milyen távlatok vannak/lehetnek még előttünk. Gondolok itt pl. a fúziós energia kísérletekre.