„Petikém zöldülünk b…meg, zöldülünk!” – mondta anno a haverom, mikor a szomszédja felszereltette a napelemet pár éve (igazi earlybird volt!) és együtt bámultuk a szerencsétlen „balettező” szerelőket a nem túl jó minőségű tetőn (finoman fogalmazva).
És emlékszem minden beszélgetésünk alkalmával beszámolt róla, hogy a szomszéd mennyit szidja az egészet, meg hogy inkább a tetőt csináltatta volna meg, „ez a szar soha nem hozza vissza az árát”.
Ez jutott eszembe egy minapi cikkről. Legközelebb mondom majd neki, hogy említse meg a szomszédnak: telepítsen a garázsba mini atomerőművet.
Mini atomerőmű. Ízlelgessük ezt a szót: mini atomerőmű. Következő szint: lakótelepi mini atomerőmű (pl. Békás II mini atomerőmű Hűtőtavi horgászegyesület), társasházi mini atomerőmű, házi atomerőmű.
Nem akarom elbagatellizálni (poént csinálni belőle) a dolgot, mert komoly a szándék, és véleményem szerint az elektromos áram és az általa áthatott társadalom ellátását biztosítani kell. Minden árammal megy: kis eszköz, nagy eszköz, akkumulátor. Gyengeáram, erősáram, még erősebb áram. Minden.
És azt látni lehet, hogy változás előtt állunk. Ugyanis ennek a hatalmas mennyiségű elektromos energiának az előállítása (és az ellátás biztosítása is!) igencsak komoly feladat. De ne legyünk álszentek se: jövedelmező is.
Hihetetlen mértékű befektetés szükséges (pl. már a lakossági napelem sem olcsó!), de bizonyosan megéri. Csak a régi módszerek „elavultak”, az alapanyagok elfogyhatnak vagy nehéz hozzájutni, keresni kell az új lehetőségeket. Biztosra veszem, hogy majd az egyik ilyen próbálkozás továbbfejlesztett változata lesz a megoldás (vagy akár több is).
Addig is érdemes folyamatosan követni az ezzel kapcsolatos eseményeket. Mint pl. a mini atomerőmű projektet. Azért csendesen és félve kérdezném: nem leállítani akartuk mostanában?
