Ez a korszak valószínűleg úgy fog bevonulni a történelembe, mint a Nagy Számolgatások Kora.
Egyre többen, és egyre inkább számolni fognak. Sajnos van mit. Talán a tudatosság szintjén emelni fog, ezért nem gondolom feltétlenül rossznak ezt a dolgot. Vagyis inkább, úgy mondanám, hogy: megkerestem a jót a rosszban.
Van aki hobbiból csinálja. Akár régóta már, és most áldja az eget, hogy rászokott erre. (Vagy a korábbi körülményei rászoktatták erre, főleg ilyen embereket ismerek magam körül.) Nem esik nehezére továbbra is figyelni, hogy mi mennyit, mikor és esetleg hogyan fogyaszt.
Ennek hatására tisztában van azzal is, hogy hol mennyit mikor és miért tud megtakarítani, ha szükséges. Ez ugye az ideális állapot, mert ebből könnyedén lehet lépni két irányba is.
Az egyik irány a legolcsóbb és leggyorsabb. Mivel vannak adataink és számaink, ez esetben meg lehet nézni, hogy mi az az eszköz, amit kevesebbet és/vagy okosabban használva csökkenteni tudjuk az energiafelhasználást. Ezzel pedig beférni a bűvös számok fémjelezte tartományba.
A másik irány a “fogyasztás csökkentésére”, valamilyen plusz energiaforrás bevonása. Itt pl. az elmúlt napokban írt “balkonszolár” jöhetne szóba. De a tapasztalat az, hogy minden ilyen változtatás befektetéssel kezdődik, és nem biztos, hogy elsőre ez a jó megoldás (pláne, ha nem ismerjük a fentebb leírt számainkat).
Ami az első esetben nagyon nehéz – és ezt is látom magam körül -, ha valaki most kezd ismerkedni a számokkal, számításokkal. Ők mindenképpen hátrányból indulnak, de nincs veszve semmi, sőt. Bár nagyobb odafigyeléssel, de ugyanúgy lekövethetők a szokások, amiken aztán a következő hónapban már lehet is változtatni.
Igaz, ez több időt és bizony kitartást igényel, de a jutalma nemcsak a tudatosságunk emelése, hanem a rezsidíjak csökkenése is lehet.
