Ezzel kapcsolatban sokat olvasgattam (és számolgattam is) korábban. Amikor autónk cseréjéhez közeledtem bizonyos okok miatt, már nagyon gondolkodtam az elektromoson. Akkor még, 2018/2019 fordulóján nem érte meg. Se így, se úgy.
Egyszerűen nem jött ki a matek.
Azóta némi víz lefolyt a Dunán, ahogy mondani szokták. Annak idején a magam kútfejéből azt képzeltem, hogy 5-6 év kb., mire normálisan kialakul az infrastruktúra, és az ezzel kapcsolatos szokások. Meglesznek az első tapasztalatok a különböző alkatrészek kapcsán, mi meddig bírja.
Úgy sejtettem, hogy ekkorra lesznek elérhetők az első használt járművek “tömegesen”. Kiderül, hogy milyen áron lehet hozzájuk jutni, milyen problémáik lesznek, mit kell majd cserélni, és ez mennyibe fog fájni. És 2023/2024 táján majd családilag számolgathatunk, hogy megéri-e nekünk egyáltalán (vagy lesz-e más alternatíva még).
Visszatekintve, nem voltak rosszak az elképzeléseim. Szerintem most pont a határon vagyunk.
Mondjuk, hogy merre billenünk el, ahhoz nagymértékben hozzájárulnak az árak és azok növekedése. Mondjuk ez mindkét oldalról nyomja ezt az ipart: egyrészt az egyes energiaforrások árainak növekedése ezt olcsóbbá teszi, ugyanakkor a nyersanyagok árának emelkedése az előállítást (és annak idejét) drágítja.
Egyébként belegondolva: bizonyos dolgok mellette és bizonyos dolgok pedig ellene hatnak. Érdekes lesz figyelni, hogy mi kerekedik ki ebből, és mikor lesz Villany Péternek villanyautója.
