Garázda manók In Da House!

Garázda manók a házban!

Garázda manók a házban! Az adventi várakozás nálunk pár éve “speciális” irányt vett. Egyik december elsejei reggel megjelent egy piros ruhába öltözött manó. Volt nála egy levél, amiben örömmel közölte, hogy december 24-éig minden nap érkezik.

Pontosabban fogalmazva: jön-megy. Ő az északi sarkon lakik, és minden este oda kell visszatérnie, hogy hozhasson valamilyen apróságot: egy-egy apró csokit, vagy sütit, vagy színezőt és a legfontosabbat, egy karácsonyi mesét. Ezeket mind-mind elhelyezi az adventi naptárban.

Az első megjelenése alkalmával nevet is kellett adniuk neki a gyerekeknek. Ez elég gyorsan ment: Piros lett. A neve. Meg a sapkája. Meg a ruhája is. Amikor az éjszaka folyamán megérkezik, az „alvó” házban bóklászik. Reggel, az első ember felkelése pillanatában “megdermed”, mégpedig abban a pózban és cselekvésben, amit éppen csinált.

És bizony egész áldott nap úgy is marad. Amit tudni kell még róla, hogy a manók ugye rosszcsontok. Mivel én kelek legkorábban, és általában már tényleg jó korán (fél 5 körül), a manó még javában “tombol”. Na ilyenkor aztán a legfurább csínytevéseken lehet rajtakapni: csokievés, “takarítás”, ennek-annak a dolognak az átpakolászása, stb.

Az idei évtől meg már ketten vannak, hiszen két csodaszép gyermekünk van, és emiatt Piros manó elhozta kis barátját is. Dupla manó, dupla rosszaság, dupla nevetés, dupla öröm.

És bizony így gyorsan el is telik az adventi időszak a számunkra.

Villany Péter

Villany Péter

Legutóbbi írások

Villany Péter

Panel-régészet: aranybányára leltünk

Az elmúlt év vége, és az idei év egyértelműen a “lakott” lakásokról szól. Hogy mások is így hívják-e, azt nem tudom, de nálunk ez a szó jelenti azt a típusú felújítást, amikor a tulajdonosok “benne laknak” az ingatlanban.

Villany Péter

Hogyan égessük szét a hálózatot?

Nincs jobb szó rá, minthogy egyik pillanatról a másikra gyakorlatilag “berobbant a nyár”. Ilyenkor mindig rengeteg telefont kapunk, ahogyan az előző években is, hogy klímát szeretnénk, ehhez kéne ellenőrizni a hálózatot, bírja-e.

Villany Péter

Tampere: Az álom, a munka és az odavezető út

Azt gondoltam ideje írni egy kisebb összefoglalót. Sajnos a folyamatos közvetítés nem igazán sikerült, sőt… Az az igazság, hogy folyamatosan olyan élményekben volt részünk, és olyan “egyben voltunk” a hellyel, hogy a telefon csak fotók alkalmával került elő, és a közösségi média sem kapott szinte semmilyen figyelmet.