Garázda manók a házban! Az adventi várakozás nálunk pár éve “speciális” irányt vett. Egyik december elsejei reggel megjelent egy piros ruhába öltözött manó. Volt nála egy levél, amiben örömmel közölte, hogy december 24-éig minden nap érkezik.
Pontosabban fogalmazva: jön-megy. Ő az északi sarkon lakik, és minden este oda kell visszatérnie, hogy hozhasson valamilyen apróságot: egy-egy apró csokit, vagy sütit, vagy színezőt és a legfontosabbat, egy karácsonyi mesét. Ezeket mind-mind elhelyezi az adventi naptárban.
Az első megjelenése alkalmával nevet is kellett adniuk neki a gyerekeknek. Ez elég gyorsan ment: Piros lett. A neve. Meg a sapkája. Meg a ruhája is. Amikor az éjszaka folyamán megérkezik, az „alvó” házban bóklászik. Reggel, az első ember felkelése pillanatában “megdermed”, mégpedig abban a pózban és cselekvésben, amit éppen csinált.
És bizony egész áldott nap úgy is marad. Amit tudni kell még róla, hogy a manók ugye rosszcsontok. Mivel én kelek legkorábban, és általában már tényleg jó korán (fél 5 körül), a manó még javában “tombol”. Na ilyenkor aztán a legfurább csínytevéseken lehet rajtakapni: csokievés, “takarítás”, ennek-annak a dolognak az átpakolászása, stb.
Az idei évtől meg már ketten vannak, hiszen két csodaszép gyermekünk van, és emiatt Piros manó elhozta kis barátját is. Dupla manó, dupla rosszaság, dupla nevetés, dupla öröm.
És bizony így gyorsan el is telik az adventi időszak a számunkra.
