Találkoztam nemrég egy olyan elektromos jelzőberendezéssel, amivel még sosem. És mivel semmi nem volt ráírva, hát lövésem sem volt, mi az. Szégyen, nem szégyen, nem tudtam.
Az mondjuk teljesen igaz, hogy ha az ember belemerül egy adott terület rejtelmeibe, – mint én a panelek esetén -, akkor a többi terület nem lesz számára olyan lényeges. Felületesen ismerni kell sok mindent, az alapjuk nagyjából ugyanaz. És tudnom kell, hogy mit és hol keressek, ha információra van szükségem.
De mivel nem lényeges a számomra a mindennapokban, nem foglalkozom a “lelkivilágukkal”. Emiatt sok olyan régi, 50-60 éves szerkezet van, ami elkerüli a figyelmemet. És ha néha-néha, amikor előkerülnek kérdés szintjén, akkor utána kell néznem, hogy mik is azok.
Ezen a módon vesznek el a technológiák. Ott van, látjuk, hogy létezik, látjuk, hogy megcsinálták, de már nincs senki, aki ismeri, és nincs senki, aki meg tudja csinálni. Lett helyette más, egyszerűen feledésbe merült. Jó esetben van róla valahol dokumentáció, rossz esetben nincs, vagy elveszett.
Elképzelhető, hogy fejlődési zsákutcának bizonyult. Az új belőle más is, jobb is, használhatóbb is. Ahogyan gyorsul a fejlődés körülöttünk, egyre több ilyen vesz minket körül. Van amit továbbfejlesztenek, és van ami megmarad kezdetleges szinten, majd eltűnik.
Egy elgondolkodtató kérdés a végére: mi van akkor, ha a piramisok építése is ilyen? Megvolt a technológia, de elveszett. És mára már egyszerűen nem tudjuk elképzelni, hogy hogyan csinálták.
