“De a törpök élete, nem csak játék, és mese!” – gyerekkorom egyik kedvenc hétvégi rajzfilmje volt a Hupikék törpikék, és abban ez volt a főcímdal egyik sora. Beégett elég rendesen.
Általában ez szokott eszembe jutni, amikor felmerül az a kérdés, hogy de szép helyen is lakom. És bevallom teljesen igazat is adok ezeknek a felvetéseknek, mert igaz ami igaz: az agglomeráció egyik legszebb részén van szerencsém felkelni reggel és álomra hajtani a fejem.
Pótolhatatlan környezet, kiváló élettér, hatalmas és bőven termő kert, szuper szomszédok, és mégis relatív közel van minden, ami kellhet. Az egyetlen negatívum, amit mindenki tapasztal a környékről (de úgy általában az agglomerációban), hogy ha a fővárosban dolgozol, és nem szeretnél sok időt a dugóban tölteni, akkor el kell indulni korán.
Ez esetemben – mivel nem állandó a munkahelyen -, mert mindig más lakásban dolgozunk, hajnali 5:30 körüli az indulás. Hogy jól ki lehessen maxolni a napot, és elkerüljem a hazafelé aktuális forgalmi akadályokat, az érkezésem gyakran késői 19:00 körüli.
Viszont így a hosszú napok által mindig megoldható, hogy a hétvége a családé legyen.
