Elektromos Pokemont készítünk

Gyermekeim iskolájában létezik egy úgynevezett trimeszteri projekt. Ez azt jelenti, hogy egy adott időszakban a gyerkőcnek el kell készítenie egy általa kitalált témakörben egy “bemutatót”.

Ez a téma lehet szinte bármi, amiről lehet írni, olvasni és készíteni bármit. Az a lényeg, hogy adott témán belül elkészüljön egy olyan “mini kiállítás”, amit a szülők majd megtekinthetnek. Szuper alkotásokat láthattunk, látszik a gyerekek egyedisége és a kreativitás óriási ereje.

Testvéremnél most nagyot megy a nintendós Pokémon játék (van némi retro beütése), ami hatással volt/van a fiamra is. Ezért a mostani projekt alkalmával természetesen a Pokémonok bemutatása lett a cél. S hogy azért némileg tematizáljuk is a történetet (merthogy elképesztő mennyiségű Pokémon van), kimondottan az elektromos típusúakra fókuszálunk.

Legismertebb közülük Pikachu (ezért is esett erre a választásunk), akit szinte mindenki ismer.

Érdekes lesz látni, hogy mi sikeredik belőle, mert én magam is kíváncsi vagyok arra, hogy milyen elektromos pokémonok vannak.

Annak idején gondoltam ám rá, hogy milyen jópofa lenne, ha Pikachu lenne a kabalaállata a villanyszerelő csapatnak.

Aztán jött olyan ötlet is, hogy akkor minden csapat kap egy elektromos pokémon nevet. Minden csapat autója egy-egy pokélabda mintájú verda lesz. És a “melósok” pedig a nevüknek megfelelő pokémon mintázatú munkaruhát viselnének (pl. Pikacuék full sárgát).

Nagyon keményen nézett volna ki…

Villany Péter

Villany Péter

Legutóbbi írások

Villany Péter

Nagyon durva a munkatempónk

“Megkaptam” már többször is, és értetlenül állok ezen kijelentés előtt. Szinte folyamatosan piszkálnak vele és kérdezik: minek “hajtunk” ennyire?

Villany Péter

Te is úgy táncolsz, ahogy fütyülnek?

A múlt heti festős sztori írása közben gondolkoztam ezen, majd közvetlen utána egy pólófelirat jött szembe a neten. Véletlenek ugyebár nincsenek, így hát írnom kell róla, hogy miért is nem hallgatunk zenét munka közben.

Villany Péter

„Rázd meg, rázd meg, rázd meg jól a…”

…a fát”. Vagy a festőt. Ez a történet is régi (persze ez viszonyítás kérdése), és még pályafutásomnak nagyon az elején játszódott. Akkor még sokszor úgy gondoltam, hogy biztosan én rontottam el valamit, vagy az általam kivitelezett dolgokkal van probléma.