Nagy a córesz. Sokat forgott a köznyelvben már fiatalabb koromban is ezt a szót, nem is igazán emlékszem, honnan ragadt rám. A nagyon nehéz helyzetek “leírására” használtuk. Most kíváncsiságból megnéztem mi is a jelentése.
Córesz jelentése: (szleng) nyomor; szegénység; probléma, szenvedés.
Szerintem mi a problémára értettük, de nem az egyszerű problémára, hanem arra, ami olyan igazán szenvedős. Amikor úgy igazából komoly a helyzet, bár nem kilátástalan vagy megoldhatatlan.
Csak, hogy mikor lesz igazán vége? Na ez az, amit most itt ülve, nem tudok megmondani. És sajnos ez a legbosszantóbb ebben. Sosem gondoltam, hogy egyszer ez is elkövetkezik. Nálam, aki precíz és igen magas színvonalra emelte a szolgáltatást.
Az egész egy betegséggel kezdődött egy olyan időszakban, amikor úgy gondoltam, lehet végre kicsit lazábbra venni a részemet a munka fizikai részéből. Ehhez képest most úgy áll a helyzet, hogy nem hogy a fizikai részét nem tudtam “leadni”, hanem minden is a nyakamon maradt.
Sokat olvastam a túlélési technikákról, meg az ember fejlődéséről, akár fizikai, akár szellemi szinten. De egészen addig, amíg nem tapasztalod meg a valójában, nem tudod, mit is takar. Mikor elmész a falig, fék nélkül nekimész, de nem megállít, hanem leomlik, s te mész tovább. Fáj, nem azt mondom, hogy nem fáj, de mész tovább.
Egész egyszerűen nincs más megoldás, mint túlélési üzemmódban, a legnagyobb odafigyeléssel koncentrálni a holnapra. Mint a profi sportolóknál: nem nézik a tabellát, a következő ellenfélre fókuszálnak.
Azt hiszem, jó lesz megállni majd, levonni a következtetéseket, tanulni az esetből, és ennek fényében tovább szőni a történetet. Ami biztos, hogy csapat nélkül egy ponton túl nem megy. Ez a mennyiségű munka egy embernek – még ha profi is – már középtávon is káros.
