Az ügyfél nem gyóntatópap

Van egy nagyon kedves ismerősöm, aki nem olyan régen felhívott. Megkérdezte, hogy esetleg tudok-e számára munkát. Elmesélte, hogy az elmúlt időszakban nagyon nehéz az élete, egyszerűen eltűntek az ügyfelek.

Volt egy időszak, amikor sokat találkoztunk, beszéltünk is egymással gyakrabban. Akkor még nem tűnt fel, de mindig panaszkodott az aktuális ügyfélnek. És általában az előző ügyfélről. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Akkor még.

Mióta én is közelebbről foglalkozom emberekkel, megértem a szituációt. Előfordul néha, hogy nagyon nehézkes megértetnem magam a munkák során másokkal. Vagy amikor iszonyú a bizalmatlanság (napjainkban újra visszatérő probléma).

De ezekben a szituációkban is általában csak annyi van, hogy valahol a kommunikációnk folyamán elvesztettük egymást, elbeszéltünk egymás mellett. Emiatt van az, hogy egy-egy rosszul eső megjegyzést, vagy kétes szituációt nem reagálok le azonnal negatív irányban.

Viszont nem is viszem tovább ezt a következő munkába, és nem hagyom elsikkadni. Általában jobban belegondolva a beszélgetéssel kapcsolatban rájövök (gyakran még aznap az autóban hazafelé), hogy mi volt a probléma. Azután, ha szükséges, átbeszélem az ügyféllel is ezt a dolgot.

Visszatérve az ismerősömre: azt hiszem nála mostanra “fulladt ki”, tette meg hálátlan feladatát ez a magatartás. Egy ponton emiatt elfogytak az ajánlások, elfogytak a munkák is.

Hiszen kinek van szüksége arra, hogy az előző munkaadó szidalmazását hallgassa, aki ráadásul ajánlotta őt, közben attól rettegve, hogy a következő munkánál már éppen őt fogják kibeszélni, szidni a háta mögött.

Villany Péter

Villany Péter

Legutóbbi írások

Villany Péter

Nagyon durva a munkatempónk

“Megkaptam” már többször is, és értetlenül állok ezen kijelentés előtt. Szinte folyamatosan piszkálnak vele és kérdezik: minek “hajtunk” ennyire?

Villany Péter

Te is úgy táncolsz, ahogy fütyülnek?

A múlt heti festős sztori írása közben gondolkoztam ezen, majd közvetlen utána egy pólófelirat jött szembe a neten. Véletlenek ugyebár nincsenek, így hát írnom kell róla, hogy miért is nem hallgatunk zenét munka közben.

Villany Péter

„Rázd meg, rázd meg, rázd meg jól a…”

…a fát”. Vagy a festőt. Ez a történet is régi (persze ez viszonyítás kérdése), és még pályafutásomnak nagyon az elején játszódott. Akkor még sokszor úgy gondoltam, hogy biztosan én rontottam el valamit, vagy az általam kivitelezett dolgokkal van probléma.