Múlt heti kálváriám során (a héten majd még írok róla) sokat kutakodtam, és meglepő dolgokat is találtam. Az egyik ilyen az úgynevezett diatermia.
A diatermia szótári meghatározás szerint „gyógykezelés hővel, a szokásosnál magasabb hőmérsékletre melegítve a beteg testrészt.”
Nagyon durva, és annyira nem újkeletű a dolog, hogy a következőkben egy 1939. évi június havi újságból idézek:
“A diatermia tulajdonképpen átmelegedést (elektromos árammal) jelent. Ez a gyógykezelés, amely 25 éves múltra tekint vissza, azon a megfigyelésen alapszik, hogy az elektromos áram a test szöveteit felmelegíti. …
… 40-41 fokos hőmérsékletet is el lehet így érni a test belsejében, anélkül, hogy a bőr megperzselődnék és bármiféle fájdalomérzet keletkeznék. Köszvénynél, csúznál, idegbajoknál, epekőbántalmaknál, továbbá mindenütt, ahol nagy belső melegre van szükség, egy körülírt területen, nagyszerű hatása van a diatermiának.”
Azóta természetesen az eszközök és készülékek hatékonysága és energiafelhasználása tökéletesedett, de elképesztő látni, hogy ezt az elektromos “ketyerét” is milyen régen feltalálták már.
