Ez háború! Nem csak egy harc, hanem valóban háború! Végeláthatatlan küzdelem a tisztaságért, a rendezettségért és a megfelelő munkakörülményekért.
Merthogy az ember elveszthet egy csatát, de a háborút még megnyerheti. Sajnos a mi feladatunk ennél nehezebb: minden csatát meg kell nyernünk, és a végén a háborút is.
Kettős a nyomás: egyrészt a lakásban keletkezett port és piszkot nem szabad kivinnünk a folyosóra (illetve hát ki szabad, de az egész folyosót feltakarítani az komoly feladat). Másrészt a munkakörnyezet tisztasága elsődleges fontosságú.
Egy pici “kavics”, rálépsz, elcsúszol rajta, már kész a baj. Egy falból kiszedett régi vezeték széthagyva – belegabalyodsz, elesel és kész a baj. És még számtalan ilyen lehetőséget tudnék mondani.
Emiatt minden munkafázis után szabályozva van, hogy mennyire és milyen módon szükséges kitakarítani. Ez egyszerűen elemi érdek. A fontosságát sokáig nem vettem tudatosan számításba, csak akkor, amikor láttam, hogy ha bent rend van, kint is rend van (mármint a folyosó is tisztább marad), akkor kezdtem el vele komolyabban foglalkozni.
Igen, be kell látnom, hogy ez már olyan szőrszálhasogatásnak hat. És néha valóban sok időt elvesz. És azt is megértem, ha valaki azt mondja: “hogy majd a végén”. Megértem, de meg nem engedem. Mert nálunk a kommandós szabályzat nem engedi ezt a fajta kilengést.
