A “se ki se be figura” egy panellakás folyosóján

Mielőtt bárki rosszra gondolna: nem, semmi extrém dolog nem történt olyan szempontból. Azt mondják tudjátok: “rossz az, aki rosszra gondol”. Azonban itt az írás legeslegelején kell leszögeznem, hogy nagyon tisztelem minden szakma normálisan és etikusan dolgozó képviselőjét.

Adott volt egy 2 szobás, szűk folyosós panellakás, ahol a folyosó szélessége szerintem nincs 1 méter, a WC ajtó rányílik a konyha ajtóra, és valahogy szűkös az egész.

Szerelvényezni érkeztünk vissza (kapcsolókat, dugaljakat és lámpákat felszerelni), de valamiért később érkeztünk a szokásos korai időpontnál.

Ezért fordulhatott elő, hogy első kérdésemre a válasz váratlanul ért:

Elmennék pisilni, nem gond?
Háááát… most nem igazán tudsz, bent van a vizes… már egy ideje. – érkezett a válasz
Ja értem, és mit csinál?
Nem tudom, elviekben a csésze csöpög, de már 10 perce bent van, és… – és ebben a pillanatban kivágódott a budi ajtaja.

A következő pár perc igazi krimi volt.

Megjelent egy borzasztóan nagy farpofa. Elindult hátrafelé, és még nem volt vége, mikor nekiütközött a falnak.

Szentségelés – olyan röfögős, jellegzetes, leírhatatlan hangon. Majd ezután vissza. Újra előbukkant, most kissé a konyha irányába tolatva.

Úgy látszott, hogy ez így jó lesz, de aztán újabb akadály! A nadrág öve beakadt a WC ajtó kilincsébe, de a jobb lába és a jobb oldala a szobaajtó nyílásában volt már. A szűk folyosó miatt viszont se előre, se hátra.

Beszorult a vizes a szobaajtó nyílása és a mellékhelyiség ajtaja közé.

Segíts Gábor, kérlek – mondta röfögős hangján a vizes.

Gábor a szoba felől “támadva” megpróbálta visszatuszkolni barátunkat a budiba. De mivel a WC ajtó mögött a konyhaajtó még ezelőtt nyitva maradt, feszítette azt. Mint egy jobbfajta rugó, nyomta rá Öcsi vizes oldalára (így hívták, igen).

A küzdelem pedig folytatódott. A tulajdonos a hátával tolta a hatalmas testet (szemből kézzel szerintem nem merte), de a vizes meg sem mozdult.

Én meg csak álltam ott, és egy percig kikerekedett szemekkel néztem a szürreális jelenetet. Tudod az az érzés, mikor nem hiszed el, amit látsz: “Ba… meg, ilyen nincs!”.

Nem mertem videózni. A megoldás végül az lett, hogy le kellett szedni az ajtó kilincsét, és így már hátrafelé kiszabadult Öcsi, és sikeresen befejezte a tolatást, aki mint kiderült, a kiszerelt WC csészét mindvégig görcsösen két karral ölelte.

Azóta van egy fogadásunk: ha az halljuk, hogy jön velünk a vizes dolgozni, amikor mi is ott vagyunk, – tapintatosan fogalmazok – fogadást kötünk a srácokkal, hogy milyen súlyban van. A vesztes fizeti – ilyenkor nyáron – a fagyit.

Villany Péter

Villany Péter

Legutóbbi írások

Villany Péter

Napelemista kalandok – Így állunk most

Nem lehet elengedni ezt a témát, mert most a fél ország (na jó, inkább talán csak a félnek a fele) ezen pörög. Gyorsan megírom, hol is tart a projektem, hátha segít azoknak, akik éppen dilemmáznak a telepítésén.

Villany Péter

Barkácsoljunk házilag napelemet a panelba?

És igen. Kezdődik a házi barkács kurzus! Indul a panellakások napelemesítése. De ha kérdezik, nem én adtam az ötletet! Sőt! Csak finoman megjegyezném, hogy mások már a YouTube-on és a TikTok-on is “osztják az észt”.

Villany Péter

Lekésel, ha nem veszel most napelemet?

Visszatérve a tegnapi kitérő után a napelem témára, kiderült ám, hogy hol van elakadva a három hete megrendelt rendszerem. A rezsicsökkentés csökkentése után olyan szintű kereslet indult meg a napelemek minden alkatrésze után, hogy hiány alakult ki a piacon.