A “se ki se be figura” egy panellakás folyosóján

Mielőtt bárki rosszra gondolna: nem, semmi extrém dolog nem történt olyan szempontból. Azt mondják tudjátok: “rossz az, aki rosszra gondol”. Azonban itt az írás legeslegelején kell leszögeznem, hogy nagyon tisztelem minden szakma normálisan és etikusan dolgozó képviselőjét.

Adott volt egy 2 szobás, szűk folyosós panellakás, ahol a folyosó szélessége szerintem nincs 1 méter, a WC ajtó rányílik a konyha ajtóra, és valahogy szűkös az egész.

Szerelvényezni érkeztünk vissza (kapcsolókat, dugaljakat és lámpákat felszerelni), de valamiért később érkeztünk a szokásos korai időpontnál.

Ezért fordulhatott elő, hogy első kérdésemre a válasz váratlanul ért:

Elmennék pisilni, nem gond?
Háááát… most nem igazán tudsz, bent van a vizes… már egy ideje. – érkezett a válasz
Ja értem, és mit csinál?
Nem tudom, elviekben a csésze csöpög, de már 10 perce bent van, és… – és ebben a pillanatban kivágódott a budi ajtaja.

A következő pár perc igazi krimi volt.

Megjelent egy borzasztóan nagy farpofa. Elindult hátrafelé, és még nem volt vége, mikor nekiütközött a falnak.

Szentségelés – olyan röfögős, jellegzetes, leírhatatlan hangon. Majd ezután vissza. Újra előbukkant, most kissé a konyha irányába tolatva.

Úgy látszott, hogy ez így jó lesz, de aztán újabb akadály! A nadrág öve beakadt a WC ajtó kilincsébe, de a jobb lába és a jobb oldala a szobaajtó nyílásában volt már. A szűk folyosó miatt viszont se előre, se hátra.

Beszorult a vizes a szobaajtó nyílása és a mellékhelyiség ajtaja közé.

Segíts Gábor, kérlek – mondta röfögős hangján a vizes.

Gábor a szoba felől “támadva” megpróbálta visszatuszkolni barátunkat a budiba. De mivel a WC ajtó mögött a konyhaajtó még ezelőtt nyitva maradt, feszítette azt. Mint egy jobbfajta rugó, nyomta rá Öcsi vizes oldalára (így hívták, igen).

A küzdelem pedig folytatódott. A tulajdonos a hátával tolta a hatalmas testet (szemből kézzel szerintem nem merte), de a vizes meg sem mozdult.

Én meg csak álltam ott, és egy percig kikerekedett szemekkel néztem a szürreális jelenetet. Tudod az az érzés, mikor nem hiszed el, amit látsz: “Ba… meg, ilyen nincs!”.

Nem mertem videózni. A megoldás végül az lett, hogy le kellett szedni az ajtó kilincsét, és így már hátrafelé kiszabadult Öcsi, és sikeresen befejezte a tolatást, aki mint kiderült, a kiszerelt WC csészét mindvégig görcsösen két karral ölelte.

Azóta van egy fogadásunk: ha az halljuk, hogy jön velünk a vizes dolgozni, amikor mi is ott vagyunk, – tapintatosan fogalmazok – fogadást kötünk a srácokkal, hogy milyen súlyban van. A vesztes fizeti – ilyenkor nyáron – a fagyit.

Villany Péter

Villany Péter

Legutóbbi írások

Villany Péter

Amikor az ajánlásból baj lesz

Minden jól sikerült munka után felmerül az ügyfeleink részéről, hogy miért is nem alapítunk generálkivitelező csapatot, mert ha mindenki olyan profin csinálta volna a dolgát, mint mi, akkor minden rendben lett volna.

Villany Péter

Úgy élsz ahogy a gimnáziumban elképzelted?

Nagyon szeretek munka közben különböző hanganyagokat (újabban pedig podcast-eket) hallgatni. Főleg tanulni szeretek így (van amit előre én mondok fel magamnak), akár szakmai, akár egyéb dolgokról legyen szó.