Mielőtt bárki rosszra gondolna: nem, semmi extrém dolog nem történt olyan szempontból. Azt mondják tudjátok: „rossz az, aki rosszra gondol”. Azonban itt az írás legeslegelején kell leszögeznem, hogy nagyon tisztelem minden szakma normálisan és etikusan dolgozó képviselőjét.
Adott volt egy 2 szobás, szűk folyosós panellakás, ahol a folyosó szélessége szerintem nincs 1 méter, a WC ajtó rányílik a konyha ajtóra, és valahogy szűkös az egész.
Szerelvényezni érkeztünk vissza (kapcsolókat, dugaljakat és lámpákat felszerelni), de valamiért később érkeztünk a szokásos korai időpontnál.
Ezért fordulhatott elő, hogy első kérdésemre a válasz váratlanul ért:
– Elmennék pisilni, nem gond?
– Háááát… most nem igazán tudsz, bent van a vizes… már egy ideje. – érkezett a válasz
– Ja értem, és mit csinál?
– Nem tudom, elviekben a csésze csöpög, de már 10 perce bent van, és… – és ebben a pillanatban kivágódott a budi ajtaja.
A következő pár perc igazi krimi volt.
Megjelent egy borzasztóan nagy farpofa. Elindult hátrafelé, és még nem volt vége, mikor nekiütközött a falnak.
Szentségelés – olyan röfögős, jellegzetes, leírhatatlan hangon. Majd ezután vissza. Újra előbukkant, most kissé a konyha irányába tolatva.
Úgy látszott, hogy ez így jó lesz, de aztán újabb akadály! A nadrág öve beakadt a WC ajtó kilincsébe, de a jobb lába és a jobb oldala a szobaajtó nyílásában volt már. A szűk folyosó miatt viszont se előre, se hátra.
Beszorult a vizes a szobaajtó nyílása és a mellékhelyiség ajtaja közé.
– Segíts Gábor, kérlek – mondta röfögős hangján a vizes.
Gábor a szoba felől “támadva” megpróbálta visszatuszkolni barátunkat a budiba. De mivel a WC ajtó mögött a konyhaajtó még ezelőtt nyitva maradt, feszítette azt. Mint egy jobbfajta rugó, nyomta rá Öcsi vizes oldalára (így hívták, igen).
A küzdelem pedig folytatódott. A tulajdonos a hátával tolta a hatalmas testet (szemből kézzel szerintem nem merte), de a vizes meg sem mozdult.
Én meg csak álltam ott, és egy percig kikerekedett szemekkel néztem a szürreális jelenetet. Tudod az az érzés, mikor nem hiszed el, amit látsz: “Ba… meg, ilyen nincs!”.
Nem mertem videózni. A megoldás végül az lett, hogy le kellett szedni az ajtó kilincsét, és így már hátrafelé kiszabadult Öcsi, és sikeresen befejezte a tolatást, aki mint kiderült, a kiszerelt WC csészét mindvégig görcsösen két karral ölelte.
Azóta van egy fogadásunk: ha az halljuk, hogy jön velünk a vizes dolgozni, amikor mi is ott vagyunk, – tapintatosan fogalmazok – fogadást kötünk a srácokkal, hogy milyen súlyban van. A vesztes fizeti – ilyenkor nyáron – a fagyit.
