Zárva volt a tó

Zárva volt a tó

Múlt kedd egy igen szép és kellemes napsütéses nap volt. A munka is kiválóan haladt ebben az időben (és persze a 3 hét pihenés is megtette a hatását), ezért úgy gondoltam lelépünk korábban, és pecázunk egy kicsit a gyerekekkel.

„Na, ahogy azt Móricka elképzeli!” Az első gondom, hogy 1 óra 40 perc (!) az út a városon át. Nem szoktam panaszkodni emiatt, de sajnos a létra és a gépek maguktól nem mennek át a városon. De ez most „über” gáz volt. Igaz, öröm az ürömben, hogy elintéztem közben az összes telefont, beszéltem mindenkivel, akivel szerettem volna.

Hazaértem hát, és mivel sötétedésig volt még időnk, gyorsan rendelkeztem: “adok puszit anyának, beszélünk pár szót, addig húzzatok cipőt, és pakoljátok be a cuccokat a kocsiba!”. Imádom a gyermekeimet, lelkesek amikor nekik is kedvük van valamihez.

Szóval gyors kávé, majd indulás. Jó másfél óránk lehet még. Azalatt talán halat is foghatunk. Megérkezünk, nulla autó. Ez kicsit gyanús.

Kiszállunk, látjuk nagy betűkkel: ZÁRVA. Sajnos, mint kiderült, megint kiújultak az üzemeltetés körüli csatározások.

Picture of Villany Péter

Villany Péter

Legutóbbi írások

Villany Péter

A legcukibb segédmunkás

Ha a hagyományos értelemben vett építőipart vesszük alapul, akkor valahol a ranglétra leges legalján a villanyszerelésnél is a segédmunkások állnak. Ebben számomra semmi degradáló nincsen,

Villany Péter

Robotorizáció

Valamikor régebben írtam már erről (3 éve talán?), mert fixa ideálom, hogy egy adott időn belül a robotok bizonyos szempontból a szakmunkások életét is meg

Azbeszt megbaszta
Villany Péter

Azbeszt megbaszta

Elég sokat gondolkoztam rajta, hogy milyen címet adjak ennek az írásnak. Az első gondolatom a káromkodás volt, a második hogy úgy tiltják majd le, mint