Sokszor megkapom itthon – persze teljesen jogosan -, hogy nem vagyok egy nagyon borotválkozós típus. Nagyjából ez azt jelenti egyébként, hogy nem szeretek. Volt anno az “a borotválkozás élmény!” reklám.
Lehet hogy közületek még emlékeznek rá páran. De én voltam a példa arra: nem, ba… meg, nem élmény. Nem is vittem hát túlzásba ezen élmény hajszolását. Aztán olyan munkahelyre kerültem, ahol azért nem ártott minden nap ez a tevékenység. El is várták, meg hát na… a multi az multi.
Ekkor vettem életem első villanyborotváját, egy akkor már drága, de azóta is őrzött, nagyon szeretett darabot. A gyorsasága mellett elég alapos is volt, és bár élményt továbbra sem okozott, de tette a dolgát. Sokat sajnos nem bírt.
Nem sokkal ezután visszatértem a hagyományos pengés megoldáshoz, amit nem igazán szeretek továbbra sem. Így szépen lassan az időhiányra fogva lemondtam a napi szintű “élményszerzésről”. Úgy voltam vele: a panellakást nem érdekli, hogy nézek ki, a szőr meg legalább védi a bőröm a por okozta kiszáradástól. Ugye, ugye? Azt mondják: jó kifogás sose rossz.
Egy ideje viszont életem két legfontosabb hölgye egyre többet nyaggat itthon a dolog végett. Sajnos őket nem igazán érdeklik a kifogások. “Apa szúrsz, borotválkozz meg!”. Úgyhogy megvettem életem újabb villanyborotváját.
De hogy mennyit fejlődött a technológia az elmúlt időben! Digitális mindene, csillog-villog, csipog is ha nem jól használom. LED világítással mutatja, hogy megfelelő nyomást fejtek-e ki vele az arcbőrömre. ÉS! A telefonnal is össze lehet kötni. Na ezt még nem próbáltam, de kíváncsi vagyok rá, hogy ez mire lehet jó…
