Hihetetlen kalandok a felmérések során

Bár korábban nagyon féltem ezektől az alkalmaktól, mert nem éreztem kellőképpen magabiztosnak magam, és nem tudtam miről is fogunk beszélgetni, vagy hogy hogyan is lesz pontosan egy ilyen felmérés.

Az első alkalom óta eltelt már jó néhány év, de bevallhatom, még most is ugyanolyan izgatottan megyek ezekre a találkozókra. Sokat alakult, csiszolódott a módszertana annak, ahogyan levezetek egy ilyen “eseményt”. De az izgalom ugyanaz.

Megvan a sorrendje annak, ahogyan végigvesszük és átbeszéljük a különböző területeket, ezért ebben már nagyon magabiztos vagyok. Így viszont marad idő megélni a pillanatokat, a történeteket és sztorikat.

Minden egyes ember más és más, egy-egy történet. Nagyon szeretem meghallgatni, mik az elképzelések, miért úgy gondolják. Sokszor szóba kerül, hogyan élnek most, és hogyan szeretnének majd a jövőben. Hihetetlen élmények kerülnek elő: munkával, élettel, emberekkel kapcsolatban.

Nagyon szeretem ezeket a felméréseket. És nagyon szeretem átélni, hogy jövőbeli életek alapjainak lerakásában mi is részt vehetünk, egy biztonságos hálózat kialakításával segíthetünk.

Villany Péter

Villany Péter

Legutóbbi írások

Villany Péter

Nagyon durva a munkatempónk

“Megkaptam” már többször is, és értetlenül állok ezen kijelentés előtt. Szinte folyamatosan piszkálnak vele és kérdezik: minek “hajtunk” ennyire?

Villany Péter

Te is úgy táncolsz, ahogy fütyülnek?

A múlt heti festős sztori írása közben gondolkoztam ezen, majd közvetlen utána egy pólófelirat jött szembe a neten. Véletlenek ugyebár nincsenek, így hát írnom kell róla, hogy miért is nem hallgatunk zenét munka közben.

Villany Péter

„Rázd meg, rázd meg, rázd meg jól a…”

…a fát”. Vagy a festőt. Ez a történet is régi (persze ez viszonyítás kérdése), és még pályafutásomnak nagyon az elején játszódott. Akkor még sokszor úgy gondoltam, hogy biztosan én rontottam el valamit, vagy az általam kivitelezett dolgokkal van probléma.