A kábelkorbács (mert hát ez is villanyszerelés területe valamennyire) és annak hiánya volt a téma tegnap, amiről eszembe jutott egy korábbi emlékem még otthon, Nógrádban. Bár a képe még mindig itt lebeg a szemem előtt, és lehet a házban még találnék is ilyet, de hogy hogyan készül?
Némi keresgélés után jó pár videót találtam üvegfonás, üveg drótozás és palackfonás témában. Egyet-kettőt megnéztem, és az elsőre lejött, hogy jó sok órát rá kellene szánni a technika elsajátítására.
Ami érdekes, kimondottan az Ipoly mentére írja (Nógrád megye határfolyója, mellette nőttem fel), hogy ennek a technikának volt hagyománya: a kosárfonás és a seprűkészítés. Sokszor találkoztam én is vesszővel befont demizsonnal, kulacsokkal, üvegekkel.
Úgy gondolom, hogy innen már csak egy lépés az, hogy nem vesszőből, hanem színes drótból készítjük a fonatot az üveg körül. Azt olvastam, hogy az ügyesebbek különböző képeket, és akár neveket is meg tudnak formázni a fonás közben.
Sajnos kihalófélben lévő “mesterségnek” tekintjük, mert az embereknek a rohanó világban ma már tényleg nincs idejük ilyesmire. Nem meglepő: ugyanis egy gyakorlott fonó számára egy 7 decis palack elkészítése egy közepesen bonyolult felirattal 132 óra (!).
