Végre… Bár dolgozom még mindig, mint egy güzü (güzü: keményen dolgozó ember, aki magát nem kímélve szorgoskodik). De a héten már végre látom a végét, és kevésbé húznak fel más szakmák csúszásai.
Hozzátartozik természetesen az is, hogy végre visszatért mindenki, minden munkatársunk, és emiatt sem kell, hogy a fejem tovább fájjon. Nem kell mindent egyedül megoldani, és ez jó érzés. Tanulni kell az eseményekből, és levonni a megfelelő következtetéseket. Fel kell készülni mindenre.
Egy ilyen nyugis hét sok mindenre jó.
Például kerti villanyszerelős munka közben a jó levegőn dolgozni és gondolkozni az élet nagy rejtélyein. Jót dumálni régen látott gyerekkori barátoddal, aki a szomszédban kertet épít éppen (és sok mindent látok hasonlóan).
Megállapítani, hogy a melegben az aszfalt is meleg már reggel 8-kor, és rácsodálkozni, hogy már grammra adják a fagyit, nem gombócra.
Megízlelni, milyen az, amikor reggel több időd van magadra és a dolgaidra, mert nem kell korán indulnod. Megérezni újra, hogy az idő neked dolgozik, és a jó tervezés mindennek az alapja. És ha tudod a helyét a dolgaidnak, akkor biztosan jól sikerül minden.
És bár munkás volt, de tényleg egy nyugis jól sikerült héten vagyok túl, ami visszaadta azt az érzést, hogy minden a megfelelően alakul, és hogy minden ott van, ahol annak lennie kell.
