Hát azért a nyugis hét nem indult nyugisnak, és bizony egy furcsa eset miatt. Régebben történtek érdekes események az életünkben, és emiatt a szóbeli megállapodásokat mindig írásban is megerősítjük, és ezt kérjük ügyfeleinktől is. A szó elszáll…
Ez történt ebben az esetben is. Még áprilisban “ütöttük nyélbe” az üzletet, és júliusi kezdést vettünk számításba. Ugyanis ekkorra volt olyan időpontom, amikor egy ekkora lakást megfelelő ember-mennyiséggel (de szép szóösszetétel ez így) tudunk felújítani 5 nap alatt, hétfőtől-péntekig.
Változó ez, lakásfüggő is, de elmondható, hogy nem mi vagyunk a legolcsóbbak a piacon, mert számos olyan előnyünk van a konkurenciával szemben, ami megéri a többletköltséget. Mint, ahogy ebben az esetben is ez volt a helyzet, a tulajdonos el is mondta, hogy több helyről kért árat, és a pénztárcát legjobban kímélőt veszi meg.
Meglepetésemre hívott, hogy akkor mikor is jó nekünk, mert megbízna a szereléssel. Megbeszéltük a júliust, de kértem, írjon, küldje vissza a vállalkozási szerződést is, fixáljunk. Ez nem történt meg, és emiatt én azt gondoltam, mégiscsak lett más, és akkor ez ennyi is volt. Történnek ilyen dolgok, nem volt meglepetés, de ez ilyen esetekben nem is baj.
Így érkeztünk el a júliushoz, és volt egy megérzésem ezzel kapcsolatban. Ezért bent maradt a naptárban kérdőjellel az időpont, és a kollégáknak is szóltam, hogy ez lehet lesz mégis, bár nem tudok róla semmit sem. Amúgyis úgy alakultak az események körülöttünk, hogy egy másik munkát el kellett “tolnom”.
A korábban kezdésnek kiírt hétfőn 10:30 körül csörgött a telefonom:
– Hol vagytok?
– Hát én nem messze tőled a Mogyoródi úton, a kollégák meg szabadságon -válaszoltam.
– De már itt kéne lennetek!
– Ez nem olyan biztos, ugyanis nem kaptam meg tőled a szerződést, és nem is tudtam rólad semmit sem. Az átvétel miatt sem kerestél.
– De visszaküldtem!
– Nem küldted.
– De, szkenneltem és elküldtem!
– Nem küldted.
– De, elküldtem e-mailben!
– Biztos nekem küldted?
– Jó, de akkor most minden csúszik miattatok!
– Hát figyelj, nem hiszem. Oda tudunk most menni, átvesszük a lakást, holnap kezdünk, pénteken végzünk. – kb. fél perc csend.
– Tényleg?
– Igen. Most egy napot buktunk ugyan, de kivitelezhető. – kb. fél perc csend újra.
– Őőő, most nagyon ideges vagyok, visszahívlak.
– Jó, de mondom, odamegyünk, átvesszük, megcsináljuk. Tudunk segíteni.
– Nem, inkább visszahívlak, nagyon ideges vagyok, nem akarok összeveszni veled.
– Nem kell összeveszni, megyünk, csináljuk.
– Ááááá, nem, tényleg nagyon ideges vagyok, visszahívlak!
Elköszöntem, és letettük a telefont. Sokat gondolkodtam ezen, lehet nem is velem akart beszélni? Azóta is hív…
