A héten két érdekes hívásom is volt. Viszonylag sürgős munka miatt kerestek meg, amit most nem tudtam vállalni, mert már eléggé a jövőt tervezem szerencsére.
Az első telefonáló az idős nagyszüleinek vett panellakást, és ezt szerette volna rendbehozatni “áram ügyileg”. Hogy végül talál-e kivitelezőt a következő két hétben, az erősen kérdéses, de a szándék megvan.
A másodikkal, egy fiatalemberrel, aki az édesanyját költöztetné fel Budapestre, hosszabban elbeszélgettem. Érdekelt ugyanis az első “vidékről Pestre” történet után, hogy most akkor ténylegesen mi is a helyzet.
Elmondta, hogy gáz van. Illetve hogy most még van gáz, de ha lesz is, iszonyatosan megdrágult. Mivel vidéken, az egyedül élő édesanyja ezt fizetni már csak komoly lemondások árán tudná (a villany 2-szeres a gáz 7-szeres dráguláson ment keresztül).
És mivel pont kiesik a fogyasztási határból, spórolni sokkal többet nem tudnak már, rizikózni pedig nem szeretnének, így a házat eladták, a lakást nem messze tőlük megvették, és most felújítják.
Egyszerűen ezt érezték biztosabbnak jelen helyzetben. Gázt fizetni nem kell majd, az áramfelhasználás eddig is jó volt, és talán a távfűtéssel sem lesz gond. Pluszként pedig ha segítségre van szükségük az unokák körül, közel lesz a másik nagyszülő is.
És hogy hogyan illeszkedik be a vidéki nagymama a nagyvárosba? És hogy vajon mennyien követik a példájukat? A következő időszak erre is választ ad.
