Így igaz, aminek nagyjából az a lényege, hogy nem unatkozunk egy percre sem. Persze, ha dolgok simán mennének, akkor nem beszélhetnénk erről.
De talán senkinek sem kell bemutatni az építőipart: hiába nyújtod a lehető legjobbat az ügyfeleknek, ha mások ennek folyamatosan “keresztbe tesznek”. Úgy látom, hogy azért nem feltétlenül szándékos ez, inkább csak a valós emberi teljesítmény ismeretének hiánya. Vagy mondjuk úgy: mindenki a végletekig optimista!
Részemről ez nem feltétlenül panasz, sőt. Ha ilyen helyzetben, amikor egy adott héten belül többször is változtatni kell az időpontokon, úgy, hogy a megrendelőnek a lehető legjobb legyen, akkor felkerülsz egy magasabb polcra, ami valljuk meg, nem rossz dolog (sok pozitív energiát ad).
Szóval mások hibája (nevezzük ezt így), lehetőség is az adott csapatnak. De csak akkor, ha képesek alkalmazkodni a változásokhoz. Képesek okos és megfontolt döntéseket hozni, és képesek vállalni ennek a következményeit.
Sajnos ennek bizony néha az a következménye, hogy túl sok feladat halmozódik fel, és lóhalálában kell megoldani a dolgokat. És itt a lóhalálában nem a kapkodást jelenti. “A lovát hajszolva; lovon, fogaton utazva olyan gyorsan, ahogy a lovak csak bírják.” (forrás: wikiszotar.hu)
Ami azt jelenti esetünkben, hogy eszközeink adottak a megfelelően gyors munkához, a knowhow is hozzáférhető és kidolgozott, és ezek, valamint egy adott nap teljes kimaxolásával elérhető a kívánt cél.
