Bevallom nem gondoltam volna. Sokáig húzódoztam ettől, mert szerepelni már nem igazán szeretek. Pedig gyerekként sokszor mondtam verseket, felolvastam meg ilyenek, templomban, itt-ott, és szerettem.
Aztán valami történhetett, talán sejtem is, hogy mi, de ez a vágy, vagy inkább készség kiveszett belőlem. Ma is jobban szeretek csendben “ellenni”, bár ha kérdeznek, vagy ha valami nem tetszik, akkor tudok azért szólni.
A munkával kapcsolatban perfekcionista hozzáállásom van. Mindennek tökéletesnek kell lennie, mert csak ebben az esetben biztonságos. És nem adhatunk ki a kezünkből olyan munkát, amiért nem vállaljuk a felelősséget. Különben emberi életekkel játszanánk!
Talán ez a maximalizmus az, ami megakadályozza a könnyed kommunikációt a médiában is. Csak jól kimunkált darabot szeretnék a kezemből kiadni. De úgy látom, hogy ilyen sosem lesz. Nem felelhetek meg mindenkinek.
Emiatt aztán nehéz elkezdeni. Nehéz volt megtalálni a helyét az életemben. De mikor belejössz, akkor igazán remek dolgok történnek veled. Ezt élem most én.
Köszönöm szépen mindenkinek a követést, megyünk tovább töretlenül előre!
