Először azt gondoltam, hogy majd írok számokat. Jó sokat. És ahogy nézegettem a statisztikát, jó nagyokat is írhattam volna. Néhány kilométer kábelt és vezetéket azért beépítettünk idén is.
Büszke is vagyok rá. És arra is, hogy sikerült egy olyan csapatot kialakítani magam körül, akik lehetővé tették ezt az eredményt. Voltak hullámhegyek és hullámvölgyek is bőven, de a végén mindig az látszott: jó csapat nélkül nincs igazi eredmény.
Ez az év volt az, amikor rádöbbentem: én szeretek egyedül is dolgozni. Elvagyok magammal, a gondolataimmal, a világomban. De aztán ez is unalmas lett, mert sokkal jobb a sikereket, az örömöket, a bánatokat megosztani másokkal. Meg hát a terheket is könnyebb közösen cipelni.
Kicsit olyan volt ez az év nekem, mint a Forrest Gump című filmben, amikor Tom Hanks csak úgy futott. Ment előre, aztán egy idő után sokan lettek körülötte, futottak vele. És bár ő különösebb cél nélkül tette, mégis valahogy én is így voltam ezzel. A sok “futással” sikerült egy nagyon jó alapot teremteni a következő évhez.
El is fáradtam, de némi feltöltődés után újra felhúzom az ajándékba kapott vadiúj cipőmet, és ismét nekilódulok.
