A tavalyi sikertelenség – és emiatt elmaradt beszámolók és írások – idén nem szegte kedvem, mert valamilyen megfoghatatlan késztetést érzek az iránt, hogy kipróbáljam, milyen lehet.
Az elektromos sárgavirág néven futó magról ültethető növényke egy ehető virágú formás kis évelő (több éven keresztül egy helyről kihajt). Nálunk kevésbé elterjedtek az ilyen típusú kulináris “élvezetek”, külföldön, bizonyos országokban ennek nagy hagyománya van.
Több videó is található a videómegosztókon, amint az emberek kissé idegenkedve “megeszik” a virágot. Aztán azok a fejek, amiket utána vágnak!!! Na emiatt döntöttem úgy, hogy ezt nekem ki kell próbálnom. Állítólag – ha jól fordítottam magamnak – olyan érzés lesz, mint amikor gyerekként a zsebtelepet “nyalogattuk”.
Bár itthon is több helyen kísérleteznek vele, túl sok információ nem áll rendelkezésre. Én egy magazin egyik cikkében találkoztam vele úgy 3-4 éve, amint előételként és köretként is felszolgálták. Akkor már termesztették itthon is, de jó tanácson kívül mást (jelen esetben magot) nem kaptam.
Persze simán megértettem, hogy konkurenciát látnak bennem, hiszem milyen tuti már, hogy egy villanyszerelő elektromos virágot árul. Aminek ráadásul a virága az ehető. Persze nem hagytam annyiban, és ha itthon nem, akkor majd külföldről. A tavalyi első próbálkozás nem jött be, 3-4 féle igazi gyorsan növő szántóföldi gaz lett a jutalom.
De nem adom fel, újra nekiveselkedem. Most máshonnan szereztük be a magokat (párom Kati, mint kertészmérnök, sokat segít ebben), és már látszik az eredmény. Persze a kollégák már előre röhögnek: “Péter megint gazt termeszt!”. Na de majd idén…
