Egyik kedvenc sportágam a jégkorong. Valamikor az ezredforduló táján találtam rá az élvonal meccseire, úgy emlékszem pont egy világbajnokság alkalmával. Mint kiderült, itthon is van, még válogatott csapat is, de akkor ez még egy szűk réteg kuriózumnak számító sportja volt.
Elkezdtem követni az eseményeket, elsősorban a válogatott meccsek és a válogatotthoz kapcsolódó játékosok külföldi pályafutása volt érdekes számomra, ezért ezt követtem. A nemzetközi mezőny nagyon jó meccseket játszott, és komoly presztízse volt egy-egy világbajnokságnak is.
A meccsrejárás az egyik hazai rendezésű alacsonyabb osztályú világbajnokság alkalmával kezdődött el nálam, mert meg kellett állapítanunk, hogy élőben az a kis korong nagyon-nagyon jól látható. És sokkal nagyobb élmény – már csak a szurkolás miatt is – az egész felhajtás ott a helyszínen.
Így jutottunk el oda, hogy a most már a nagyobb gyerekekkel is szívesen járunk, ők is rettenetesen élvezik. És nem csak a meccseket, hanem a hozzá kapcsolható csavargást. Tavaly Ljubljanában feljutottunk az elitbe, és így idén a legmagasabb szintű vb-n játszhatunk Finnországban. És bizony komoly dilemmában vagyunk.
Őszintén kiírom itt most magamból.
Az utazás nem olyan veszélyes, repülővel Helsinki nincs messze, onnan pedig a tényleges helyszín vonattal másfél óra alatt elérhető. A meccsjegyek sem vészesek, az eltöltött időtől függően 1 vagy 2 meccs férhet bele (egész napos program). Szerencsénkre a magyar meccseket olcsóra szabták, egy finn-svéd rangadó 14-szer (tényleg!) annyiba kerül.
A legnagyobb problémám, hogy Tampere (Finnország) iszonyúan drága város. Olyan szállás árak vannak arra a pár napra is, hogy csak lestem. Mondjuk azt gondolom, hogy a világbajnokságra – a jóval tehetősebb országból – érkező szurkolók miatt az árakat amúgy is megemelték már előre. És hogy teltház lesz mindenhol, az szinte biztos.
(Bár pont e percben gondoltam ezt: mi van ha nem ott, hanem Helsinkiben vagy egy közeli városban szállunk meg, ami viszonylag könnyen elérhető mondjuk vonattal? Meg kell nézni.)
Be kell vallanom, hogy nagyon nehéz döntést kell meghoznunk 3-4 héten belül: menjünk vagy ne menjünk.
Mert ha már megígéred itthon a gyerekeknek, akkor nincs visszaút, menni kell…
