Szeretem, mikor össznépileg dolgozunk egy-egy projekten. Ez esetünkben azt jelenti, hogy mindannyian ott vagyunk, és egy lakáson dolgozunk. Ez lehet szerelvényezés, vagy a felújítás egy korábbi szakasza.
Jó társaságban gyorsan telik az idő, és jól halad a munka is. Főleg, ha mindenki tudja a dolgát, és ezt profin teszi. Bár azért ilyenkor egy kicsit felüti a fejét a “lustaság”, mivel úgyis tudjuk, hogy végzünk, egy picit mindenki lazábban kezeli a munkatempót.
Bár bevallom a maximalizmus miatt szívem csak részben örül az ilyen esetekben. Mindig elcsodálkozom azon, milyen szerencsés vagyok, hogy milyen jó emberekkel dolgozhatom együtt. És milyen pazarlás ez, hogy az amúgy önállóan és perfektül dolgozó „jómunkás emberek” egy helyen vannak egy időben. Néha úgy érzem az erőforrások totális elpazarlása ez.
Ugyanakkor viszont szükséges az együtt töltött idő, hogy megbeszélhessünk dolgokat, amikre futólag nincs időnk, vagy nincs kellő mélységben időnk. Meg hát most bejelentettem, hogy csapatfotózás van, így hát tessék szépen felöltözni, megborotválkozni, meg ilyenek.
Na, kaptam is az ívet egész nap, hogy nem is dolgoztam, végig csak fotózgattam… pedig ha tudnák, hogy csak a munkájukat ellenőriztem közben…
