Úgy hiszem, sok embernek van egy mumusa az életben. Nem képzeletbeli, hanem egy igazi. Amit, ha meglát, az a frászt hozza rá. Egy olyan, amitől sosem szabadul. Egy olyan, ami végigkíséri az élete során. Amivel bárhol, bármikor találkozik, szinte biztosra vehető, hogy valami nem fog stimmelni.
Az én mumusom: a kaputelefon. Legyen az bármilyen. De tényleg. Mondhatnám gyenge pontnak vagy Achilles saroknak is, de ez nem lenne igaz. Ugyanis egy ilyen kaputelefon azért nem olyan bonyolult szerkezet. Nem nehéz bekötni, nem nehéz cserélni vagy kiépíteni. Újonnan.
De hát a panel kaputelefon, az valami különleges állatfaj. Ez egy eredetileg azért jól átgondolt és jól kitalált rendszer, amit azután a modern kor vívmányainak igyekeznek megfeleltetni. És tulajdonképpen sikerül is, mert átalakítható, működtethető. Csak hát az a sok jelöletlen kábelköteg…
Ezt tetézi, ha maga a rendszer már nem az igazi, de ez azonnal még nem derült ki. Mert mondjuk a lakókat annyira nem zavarja hogy picit recseg, vagy hogy a ház gondnoka nem az igazi, mert nem tudja mit kéne tenni. Na ilyenkor a mezei panel villanyszerelő – bár sokat látott – könnyen megvezethető.
Erről holnap írok egy konkrét példát.
