Bár amikor ezeket a sorokat írom, éppen felkelt a nap, és úgy néz ki, hogy sütni is fog végre egy kicsit. Tiszta az égbolt, éjszaka havazott is. Igazán ránk fér. Nemcsak a D vitamin termelésünk és jókedvünk okán, hanem hogy némi mannát termeljen a szegény napelemeseknek.
Igen, szegény napelemesek. Mármint nem voltak szegények, meg nem is biztos, hogy azok. De lehet, hogy miután felszórták a tetőkre a paneleket, megcsináltatták az invertereket és hálózatot is bővítettek csilliárdokért, már nem olyan gazdagok.
És most még a nap sem nagyon süt, és minimális a termelés vagy egyáltalán nincs is. Persze ha ez mind nem elég, akkor időként még pluszban bele-belerúgunk azokba is, akik próbálnak, próbáltak energiatudatosabban áramot szerezni a háztartás ellátására.
Na persze most éppen süt a nap. De a hó ráhullott, így most pont látom, amint a szomszéd mászik fel a tetőre, seprűvel a kezében. Bámulom kicsit, majd megnézem a hőmérőt az ablakban: mínusz 5 fok (-5°C). Remélem nem fagyott rá. 24 panel, kíváncsi leszek, meddig takarítja majd.
Ha letakarította, valószínű szalad, és megnézni a részletes időjárást, felhőképet (hihetetlen szerencse, hogy ezek mind a rendelkezésre állnak). Ellenőrzi a tényleges termelést, és ennek nyomán megtervezi az aznapi elektromos feladatokat: mosás, mosogatás, sütés. A főzést muszáj a gázzal megoldani, arra biztosan nem lesz elég a termelés.
Mert jól tudja már ő is, hogy a héten újra megjelentek olyan hírek, amik az ő szaldós félelmeit támasztják alá. Mármint, hogy mindenki számára vége lesz a jó világnak. És így akkor jár igazán jól, ha el is fogyasztja azt, amit megtermel. Mert a többi? Valószínű: vagy kárba vész, vagy mást tesz gazdaggá, vagy… ?
