Azt hiszem erről nehéz beszélni. Azért, mert ismerek olyan embert, aki notórius késő. És egyszerűen úgy tűnik, hogy lehetetlen ezen változtatni. Ennek ellenére bevezettem a fenti szabályt, és le is írom, hogy miért.
Sokszor megtörtént sajnos, amikor még a legelején jártunk az útnak, és éppen csak kezdtem a villanyt szerelni és ügyfelekkel beszélgetni, felmérni járni. Szerettem ezeket a túrákat, általában egy napra tettem 4-5-6 lakás felmérését.
Ha sikerült jó sorrendben berakni (ügyesen lehetett a városban egy kört csinálni, kerületből kerületbe) a lakásokat, akkor akár 6, ha nem, akkor is 4 felmérés kényelmesen belefért. Sajnos azonban egy hátulütője volt a dolgoknak: ha késett valaki. Ugyanis egy-egy beszélgetés kb. 1-1 óra. Szinte mindig.
S ha csúszol az egyik helyen mások késése miatt, akkor a következő helyről is nagy valószínűséggel késel. Egy végeláthatatlan ideges rohanás lesz az egész, aminek a végén elkésel még otthonról is. És a gyermekek szemrehányó tekintetét a legnehezebb elviselni.
Ebből lett elegem, ezért bevezettem: maximum 15 percet tudok várni. Ennyi késést általában még “elviselt” a beosztás, ez még behozható volt két lakás közötti közlekedésben. Nagyon nehéz volt betartani, és sokszor ígérték ezt a maximum 15 perces késési időt, de a “mindjárt ott vagyok” késések végül mégiscsak problémákhoz vezettek.
Megfizettem a tanulópénzt. Azóta kifinomultabbak a módszereim is, indulás előtt már például oda telefonálok. Illetve ami fontossá vált, az az online felmérés. Ebben az esetben már “nem igazán” lényeges a késés, bár továbbra is háklis vagyok rá.
Megfelelő időt hagyva két megtekintés között, itthonról, az utazás kiiktatásával rengeteg időt takaríthatok meg, és a stressz csökkenése sem elhanyagolható.
Hiába na, ez a jövő.
