A napokban elgondolkodtam ezen, mert ténylegesen sok ilyen jellegű munkát kellett visszamondanunk az utóbbi időben. Ígérgetni nem szeretnék (ennél kellemetlenebb talán nincs is), ezért nem lustaságból, de kénytelen vagyok nemet mondani bizonyos felkérésekre.
Ezek általában a különböző hibakeresési munkák, ahol a korábban elégedett ügyfeleink ajánlanak minket, mint megbízható szakembereket. Megvallom őszintén szeretem ezeket a munkákat, két okból is: egyrészt sokszor találkozom 4-5 éve nem látott emberekkel, akiket akkor is kedveltem, és hihetetlen jó érzés látni őket, beszélgetni velük. Örülni egymásnak, másrészt egy ilyen helyzet lehetőséget teremt a tanulásra is.
Akár új dolgokat építünk be, akár csak egy új lakás vásárlása esetén valamilyen hibát kell feltárni, ezek a munkák mindig tartogatnak kihívást. És én ezeket nagyon szeretem, mert próbára teszik az embert.
De hát sajnos ezekre most nincs időm. Annyira pörög minden körülöttünk, olyan szinten nyomják a kollégák az ipart (ez ilyen “szakzsargon”), hogy én mint “felsővezető”, fel kell kössem a gatyámat, hogy lépést tartsak velük.
Ilyen esetekben szoktam ajánlani volt kollégáimat. De onnan is azt az információt kaptam legutóbb, hogy nincs idejük az apróságokra. És sok helyről ezt hallom vissza egyébként: “nem tudja vállalni”; “nem ért még ide, de már 2 hete jön”; “beteg lett az anyósnak a kiskutyája”; “leléptek a kollégák máshoz dolgozni” (mondjuk ez valós, ezt már én is láttam).
És bár vannak sejtéseim, hogy mi lesz ezekkel a hibajavításokkal, és egy-egy lámpa-felrakásokkal (2 lehetséges kimenetelben hiszek), de egyelőre komoly problémának tűnik a létezése az ügyfelek számára.
