Júliusig be vagyunk táblázva, érdemes a „lyukakra” lecsapni

Az idő pénz, az alapanyag árak emelkednek, a lakások ára sem csökkent drasztikusan, sőt (mondjuk ez megérne egy külön jócskán hosszabb elemzést). Ennek ellenére olyan szinten “tele vagyunk”, hogy öröm nézni.

Júliusig van munkánk előre lefixálva, és szépen fel van töltve a naptár. Ez pontosan azt jelenti, hogy az alaplehetőségeinkhez mérten tele vagyunk. Ha minden ebben a formában maradna, akkor már nem is tudnánk több munkát vállalni ebben az időszakban.

De szerencsére olyan helyzetben vagyok, vagyunk, hogy több kiváló szakember is csatlakozott az elmúlt időszakban az alap-csapathoz. Ezért megfelelő tervezéssel és okosan csinálva mindig kialakulnak „lyukak” a naptárban. Nem feketék, amik mindent magukba szívnak, hanem kialakul annak a lehetősége, hogy plusz munkákat tudunk vállalni adott hetekre.

Az alapvetés az úgynevezett “óvatos duhaj” koncepció. Ez azt jelenti, hogy annyi és olyan munkát vállalunk be előre, amit biztosan vállalni tudunk a megfelelő színvonalon (a biztonság nagyon fontos, kapkodásnak helye nincs), a megfelelő időintervallumban (csúszás lehetősége kizárva).

Mivel a gyakorlatban ezt általában túltervezzük (több időt szánok rá, mert “bármi közbejöhet”), mindig szabadul fel plusz idő.

Ezt a plusz időt lehet aztán okos menedzseléssel felszabadítani, és ha a kollégák is úgy gondolják, új projektek vállalására fordítani.

Most érdemes ezekre az időpontokra lecsapni.

Villany Péter

Villany Péter

Legutóbbi írások

Villany Péter

Nagyon durva a munkatempónk

“Megkaptam” már többször is, és értetlenül állok ezen kijelentés előtt. Szinte folyamatosan piszkálnak vele és kérdezik: minek “hajtunk” ennyire?

Villany Péter

Te is úgy táncolsz, ahogy fütyülnek?

A múlt heti festős sztori írása közben gondolkoztam ezen, majd közvetlen utána egy pólófelirat jött szembe a neten. Véletlenek ugyebár nincsenek, így hát írnom kell róla, hogy miért is nem hallgatunk zenét munka közben.

Villany Péter

„Rázd meg, rázd meg, rázd meg jól a…”

…a fát”. Vagy a festőt. Ez a történet is régi (persze ez viszonyítás kérdése), és még pályafutásomnak nagyon az elején játszódott. Akkor még sokszor úgy gondoltam, hogy biztosan én rontottam el valamit, vagy az általam kivitelezett dolgokkal van probléma.