Van egy álmom. Mint Martin Luther Kingnek, és ahogy halljuk sok dalszövegben. Sokat gondolkoztam azon, hogyan lehetne a családi vállalkozás szakmai részébe bevonni a család hölgy tagjait.
A vésés, hornyolás (beton marása) és a keményebb fizikai munka nem opció. Az egyszerűen annyira megterhelő, hogy hatékonyan nem kivitelezhető és nem tanítható meg. Természetesen – mielőtt a fejemet veszi bárki is – magam is ismerek olyan jó kötésű csinos hölgyet, aki a férje mellett dolgozik, és úgy b…a le a csempét a 8 kilós vésőkalapáccsal, mint más a legyet a légycsapóval.
De nálunk ez nem járható út, így valami máson kell agyalni. És ekkor jött a “nagy ötlet”, ami ott hever a padlón, és már réges régen felfedezésre vár. Csak le kell hajolni érte. Karbantartás!
Karbantartás: jelentése a szótár szerint a jó állapot megőrzése; gép, berendezés működésének, épület jó állapotának fenntartása időben megtett ellenőrzésekkel, esetleges javításokkal. Mint a nagyobb üzemekben és cégeknél, irodákban, ahol erre külön embert foglalkoztatnak: a karbantartót.
Tapasztalataim szerint egy újonnan szerelt hálózaton, ami odafigyeléssel és precízen lett elkészítve, nagyon ritkán keletkezik hiba. Ezeknek a hibáknak is a jelentős többsége a beépített eszközök meghibásodása. Ez veszélyt nem jelent, és garanciális cserével megoldható.
Ezért ezt az évenkénti karbantartást inkább ellenőrzésnek mondanám. Ahol kérdésekkel, szemrevételezéssel, és mérésekkel meg lehet határozni, hogy van-e olyan része a hálózatnak, ami nem működik optimálisan. Egy ellenőrzőlista segítségével hatékonyan végig lehet ellenőrizni a különböző részeket. Ezután a kapott eredményeket lehet rendszerezni, és a lakáselosztóban jelezni.
Úgy gondolom, ezt a tevékenységet a család hölgytagjai is bátran elvégezhetik. Sőt, lehet hogy az egyébként kissé sziszifuszi munkához nekik több türelmük is lenne.
