Vannak dolgok, amiket kötelező felhúzni. Egyszerűen muszáj, mert ha nem, akkor büntetés lesz a vége. Vagy kinéznek. Vagy lelkiismeret furdalásod lesz. Vagy probléma lesz a felnemhúzásból egy idő után.
Ilyen kötelező felhúzós dolog az érvéghüvely is. De mi is ez? Először is szedjük szét magát a szót. Ér. Vég. Hüvely. Így. Külön. Értelmezhető. Most már könnyen. Így megfigyelve már nyelvtanilag is tökéletes leírószó.
Az érvéghüvely egy vékony (bár ez relatív azért), ónnal bevont rézhenger, amelyet a sodrott rézvezeték lecsupaszított végére helyezünk. Ez azért szükséges, hogy megakadályozzuk, hogy az egyes vékonyka huzalszálak ne álljanak szanaszét, és megfelelően illeszkedjenek a bekötési helyükön.
Az érvéghüvely tehát sodrott vezeték szálakat fog össze.
A vezetékre a blankolás (a kábel műanyag szigetelésének eltávolítása a vezetékről) után ráhúzzuk a kis “csövünket”, majd egy erre a célra kifejlesztett prés szerszámmal összenyomjuk. Ennek igen szép neve van: krimpelő fogó (valószínű az angol crimp igéből származtatva – crimping tool).
Az így érvéghüvelyezett finomszálú rézvezeték beköthető elektromos szekrényekbe, és más kötőelemekhez is csatlakoztatható. Az érvéghüvely használatával biztonságos kapcsolatot érünk el a bekötéskor. Az elért hosszantartó üzembiztonság és nem mellékesen a gyorsaságból adódó hatékonyság okán, az érvéghüvely felváltotta a korábbi forrasztásos eljárást.
Két alaptípusa van: a szigeteletlen és a szigetelt. Ez utóbbi esetén a kis csövecske végére még egy nagyobb, műanyag hengert is “odabiggyesztenek”. Az érvéghüvely anyaga ónozott réz, ami nem lép káros reakcióba a vezetékkel és a környezetével sem. A szigetelése (ha van) poliamid, ami 110 C-ig hőálló, és utána is inkább olvad, mint ég (bár akkor már ott amúgy is nagy a baj).
Mivel kábelekből és vezetékekből igény és rendeltetés szerint több méret is létezik, érvéghüvelyből is ennek megfelelően lehet és kell kiválasztani azt, ami alkalmazható. Könnyítésképpen, viszonylag egységesen a kis műanyag színe jelzi az adott méretet.
Emiatt, amikor készletben veszed, úgy néz ki a tartójában, mintha kis fűzhető fura alakú izék lennének, amikből mondjuk karkötő készíthető. Nálunk a gyerekeknek nagyon tetszett.
