Nos hát vannak ezek az állatok. Szó sincs róla, szeretem őket. Talán a környék macskái kivételek: ezek itt nálunk sajnos telepiszkítják kertet, és nemcsak büdös, de egészségesnek sem mondanám.
Úgyhogy majd kell egy kutyát szerezni (vagy valami hasonlót), mert ez nem állapot. Aztán vannak az állatok a felújításokon: idén például sok helyen találkozunk velük. Az általános tapasztalat az, hogy nem sok vizet zavarnak. Úgy be vannak rezelve, hogy többnyire elbújnak.
Persze mindig vannak kivételek. Ezen belül is vannak a “sunyi” típusúak (amik általában macskák is egyébként). Volt olyan cica, akit egész héten csak egyszer láttam, amikor a búvóhelyéről megtámadta a radiátor cserét végző „vizes” szakembert.
A konyhában dolgoztam, egyszer csak hatalmas koppanást hallottam, némi visítást (megtermett férfi emberek is tudnak ilyet, igen), egy kellemes szitkot, aztán meg a macsekot átrohanni az előszobán át a nappaliba. Már sosem tudom meg mi történt pontosan.
Legutóbb a képen látható cicus pedig engem pécézett ki magának. Gondoltam ha már ilyen cuki, csinálok egy közös szelfit vele. De mivel előtte kakaót ittam, ő meg valószínűleg éhes lehetett, így mindenáron közel akart kerülni hozzám.
A fotó azért jól sikerült…
