Macskatámadás!

Nos hát vannak ezek az állatok. Szó sincs róla, szeretem őket. Talán a környék macskái kivételek: ezek itt nálunk sajnos telepiszkítják kertet, és nemcsak büdös, de egészségesnek sem mondanám.

Úgyhogy majd kell egy kutyát szerezni (vagy valami hasonlót), mert ez nem állapot. Aztán vannak az állatok a felújításokon: idén például sok helyen találkozunk velük. Az általános tapasztalat az, hogy nem sok vizet zavarnak. Úgy be vannak rezelve, hogy többnyire elbújnak.

Persze mindig vannak kivételek. Ezen belül is vannak a “sunyi” típusúak (amik általában macskák is egyébként). Volt olyan cica, akit egész héten csak egyszer láttam, amikor a búvóhelyéről megtámadta a radiátor cserét végző „vizes” szakembert.

A konyhában dolgoztam, egyszer csak hatalmas koppanást hallottam, némi visítást (megtermett férfi emberek is tudnak ilyet, igen), egy kellemes szitkot, aztán meg a macsekot átrohanni az előszobán át a nappaliba. Már sosem tudom meg mi történt pontosan.

Legutóbb a képen látható cicus pedig engem pécézett ki magának. Gondoltam ha már ilyen cuki, csinálok egy közös szelfit vele. De mivel előtte kakaót ittam, ő meg valószínűleg éhes lehetett, így mindenáron közel akart kerülni hozzám.

A fotó azért jól sikerült…

Villany Péter

Villany Péter

Legutóbbi írások

Villany Péter

Panel-régészet: aranybányára leltünk

Az elmúlt év vége, és az idei év egyértelműen a “lakott” lakásokról szól. Hogy mások is így hívják-e, azt nem tudom, de nálunk ez a szó jelenti azt a típusú felújítást, amikor a tulajdonosok “benne laknak” az ingatlanban.

Villany Péter

Hogyan égessük szét a hálózatot?

Nincs jobb szó rá, minthogy egyik pillanatról a másikra gyakorlatilag “berobbant a nyár”. Ilyenkor mindig rengeteg telefont kapunk, ahogyan az előző években is, hogy klímát szeretnénk, ehhez kéne ellenőrizni a hálózatot, bírja-e.

Villany Péter

Tampere: Az álom, a munka és az odavezető út

Azt gondoltam ideje írni egy kisebb összefoglalót. Sajnos a folyamatos közvetítés nem igazán sikerült, sőt… Az az igazság, hogy folyamatosan olyan élményekben volt részünk, és olyan “egyben voltunk” a hellyel, hogy a telefon csak fotók alkalmával került elő, és a közösségi média sem kapott szinte semmilyen figyelmet.